A férfiak nagyrésze miért éli meg fájdalmasan azt ha a párjuk/kiszemeltjük jobban keres mint ő?

1

Volt a családfenntartó

Mert tudják/érzik, hogy a nő is bizonytalan, nem oké valami és még ha nagyon szerelmesek is, legkésőbb ha elmúlik a rózsaszín köd, akkor őket is zavarni fogja a dolog.

Még nyugaton sem divat, hogy a nő fizet többet egy kapcsolatban, itthon meg egyáltalán nem bevett szokás (a futtatós striciket most ne keverjük ide, meg a házasságszédelgőket) és forgathatod ahogy akarod, a tendencia sajnos az, hogy

1. Aki keveset keres, annak legtöbbször a családja sem jómódú, aki pedig többet, annak még az is jómódú. Ez tovább mélyíti az ellentéteket, mikor az amúgy is jól kereső nő kocsit meg lakást kap a jeles születésnapjaira, laptopot meg telefont meg utazást a többire, neked meg a saját fizetésedből alig marad valami és mit vegyél anyósnak, apósnak, sógornak, párodnak, akiknek mindenük megvan. Újabb valami apróságot, ami porosodik a polcon? Nyaralási helyszínek? Ad hoc ugorjunk be étterembe, ugorjunk el hétvégére ide-oda? Ezeknek nem kevés költsége van, de a legtöbb ilyen kapcsolat már az elején nem jön létre, nem alakul ki kötődés, mert akkorák a különbözőségek. Autófenntartás, taxihasználat rutintevékenység, stb.

2. Aki keveset keres az ha régebben szórta is a pénzt, a kényszer rávitte a spórolásra, aki többet az ha takarékos is, de nála ez teljesen más nagyságrendben nyilvánul meg. Ezek szintén tovább élezik az ellentétet. És épp emiatt ironikus módon épp azok akik még áthidalják a kezdeti nehézségeket, ahol a férfi egy felelőtlen pénzszóró, aki hamar belejön, hogy élvezze, hogy a nőn élősködhessen, neki nincs lelkiismeretfurdalása más pénzét költeni, benne nincs megfelelési kényszer az apósnál, anyósnál, hogy méltó lehessen a tiszteletbeli családtag címre, a nő meg amíg szerelmes belé úgyis mentegetni fogja, minél erősebben ellenzik a kapcsolatot, annál jobban kapaszkodik bele már csak dacból is sokszor. De az ezek miatti rossz tapasztalatok még az olyan nőket is eltántorítanak attól, hogy másodszorra is kezdjenek szegény férfival, akik nyitottak volna feléjük és nem előítéletesek. Egyszer megégették magukat és utána már nem erőltetik. Illetve az anyós-após is vizslató szemekkel figyeli a kapcsolat alakulását, nehogy megint megismétlődjön a múlt.

Mint mikor új munkahelyed van és rettegsz attól, hogy el ne késs első napodon és amúgy sosem késel el sehonnan, de pont akkor van pótlóbusz villamos helyett és nem tudod megmagyarázni az újdonsült főnöködnek, hogy te nem egy notórius késő vagy, már kinyírtad az első benyomást.

Vagy mikor olyan helyre mész, ahol bevett szokás a táppénzcsalás és inkább törött lábbal bicegsz meg 39 fokos lázzal állsz helyt, minthogy mindjárt az elején, próbaidő alatt vagy pont "véletlenül" próbaidő után a véglegesítés első napjaiban te is lebetegedj.

Végül pedig a társadalmi megítélést is sokan alábecsülik. A szerelmes ember, főleg ha érzelemből ítél, hajlamos tündérmesékbe ringatni magát, de a mese végén Rómeó és Júlia is meghalt.

Ha a világ nagy része, a környezet nagy része ellenetek van, fúr, beszól, megjegyzést tesz, kibeszél, stb. az egy idő után ugyanúgy felőrli a kapcsolatot, mint ahogy a folyó formálja a folyómedret.

Még a mainstream kisebbségeknek sem egyszerű, de ott van egy-egy nagyon erős lobbicsoport (színesbőrűek, LMBTQ), de ha úgy lógsz ki a sorból, hogy nincs olyan kisebbségi csoport, amihez tartozhatnál, nincs "gazdag nő, szegény férfi" felvonulás, nincs "szegény férfi is számít" mozgalom, akkor szerinted mi lesz az ilyen kapcsolatoknak a vége?

7

És miért is? Attól nő egy nő, hogy kevesebbet keres nálad?

Vagy attól, hogy kerülöd a jobban kereső nőket, és beadhatod nekik, hogy moss, főzz, takaríts, mert többet keresek? AZ a hajó már elment.