Honnan tudhatnám...?

A sztori lényege: megismertem egy céges rendezvényen egy bájos, a hallottak alapján kissé önbizalomhiányos, végtelenül kedves lányt. A szemkontaktust nemigen tartotta, néha oda-odapillantott rám, de ezt okozhatja az önbizalom probléma is, gondolom én. A buli végén jókedvűen váltunk el, nagyon jót tudtunk beszélgetni, sokat nevetett, mosolygott, szinte mindenben egyezett a nézetünk, vannak közös hobbijaink is.

A gond: mivel nem vagyok egy túlontúl jóképű srác, így amikor elhívtam volna egy következő bármire magánban, folyton az a mondat villogott a fejemben vörösen, amit itt az oldalon olvasok rendszeresen: egy ronda férfi már akkor is bepróbálkozik, ha egyáltalán hozzászól egy nő, mert félreérti...

Nagyon nem így van, hogy bárkivel leállnék, úgy érzem végre néhány sötétebb év után, hogy vele a világból kimennék, ennyi idő alatt is a szívem szakad meg, hogy nem léptem semmit, de nem akarom, hogy Ő is ezt érezze, mint amit itt tolnak a nők véleményt...

Honnan tudhatnám, hogy vajon mindenkivel ilyen (állítása szerint alapvetően introvertált) és csak zavarom a próbálkozásommal, vagy valóban vevő lehet egy ismerkedésre, csak zavarban volt?! Honnan tudhatnám, hogy a valóság is olyan torz-e, mint ahogy itt beállítják?

Tanácstalan vagyok, nem akarom megutáltatni magam vele, mert bizonyára találkozunk még munkaügyben...

(28F)