Nők! Járnátok olyannal, aki RÉGEN nagyon komoly depresszióval küzdött és ennek a karján van 1-2, nem olyan durva, de észrevehető nyoma?

Rajtam is vannak ilyen "nyomok". Egyértelműen látszik, én viszont egyáltalán nem foglalkozom vele, így nem is hívom fel rá mások figyelmét. Több, mint 20 éve volt. Azóta egy kezemen meg tudom számolni, hányan kérdeztek rá. Utoljára vagy 10 évvel ezelőtt. Általában annyival letudtam, hogy egy kamaszkori baleset. Nem szoktak tovább faggatózni.

Az ellenkező nem velem ismerkedik, nem a karommal. Megismer, látja mennyire vagyok "veszélyes".😂 Szóval nem téma. Ha életem szerelme rákérdezne, megmondanám neki. Ha emiatt eldob, meg is érdemli.🤷🏼‍♀️ Semmivel nincs nagyobb esélye, hogy megölöm magam, mint bárki más, akinek nincs ilyen a karján. Aki nem hiszi, nézzen körül a sikeres öngyilkosok között.😉 A többség semmilyen jelet nem hordott magán, aztán mégis meghalt.

Amúgy nem tudom, hányas válaszoló írta, de a depresszió nem genetikailag öröklődik, hanem a szülői minta. Ha a szülőnek rossz a megküzdési stratégiája, akkor a gyerek azt a mintát veszi át.

Szerintem amit fontos lehet még emellett elmondani (vagy tisztázni magadban), hogy - mert ezek szerint már jobban vagy - miben fejlődtél azóta, mit tettél, hogy ez jobb legyen, mitől alakult ki, és hogyan gátolod meg, hogy visszajöjjön.

Én is voltam súlyosan depressziós, egész tinédzserkoromban, ami azért alakult ki, mert minden nap egyik bántalmazó közegből (otthon) kerültem a másikba (iskola), ahonnan gimnázium végéig esélyem sem volt lelépni. Ahogy a mérgező közegekből kikerültem, és elkezdtem feldolgozni a traumáimat pszichológus segítségével, sokkal jobban lettem, és nem tartom valószínűnek, hogy visszajöjjön a depresszió, de ebben eddig 7 év kemény munkája van. Szóval van ilyen is, hogy tényleg csak "rosszul jött ki a lépés", és nem esik vissza az ember. Viszont ha az illető visszaeső, vagy nem foglalkozik a fejlődésével, óvatos lennék.