Hogy győzzem le a kapcsolatfüggőséget?

Én is eléggé az voltam, meg szerintem van most is bennem egy kicsit, de az inkább azért, mert nem bírom hosszútávon a magányt, nem szeretek sokat egyedül lenni. De nem az, hogy szingliként, hanem, hogy pl ha barátokkal nem találkozom sokat, akkor is nagyon hamar rosszul tudom érezni magam.

Hátha segít az én történetem:

Nos nekem a korábbi kapcsolat függőségem tiniként kezdődött, 15 évesen nagyon vágytam kapcsolatra, még nem volt előtte, de már minden barátnőmnek volt. Egy évig éltem így, majd 16 évesen összejöttem egy sráccal, akiért nagyon hálás voltam, mert mire mi megismerkedtünk, addigra már teljesen azt hittem, hogy hozzám bottal se érne senki és nem vagyok méltó a szerelemre. Mivel a szingliségről nekem csak rossz emlékeim voltak, így azt hittem, sőt, ki is mondtam több embernek, hogy nincs is annál rosszabb, minthogy szingli vagy, ha valaki bántott a suliban, azzal vigasztaltam magam, hogy nekem legalább van pasim, aki szeret. Ezért maradtam benne ebben az első kapcsolatban két évig, mert amúgy kb csak fél évig volt jó, de tudtam, hogyha szakítunk, én örökre egyedül maradok. Időközben megismerkedtem egy sráccal, aki vonzódott hozzám, én is hozzá, majd több hónapnyi tagadás után rájöttünk, hogy egymásba szerettünk és együtt akarunk lenni. Akkor szakítottam az elsővel és összejöttem a másodikkal. Igazából a szakításnak előbb meg kellett volna történnie, de én csak így nyertem erőt, hogy tudtam, más is tud szeretni, más is vonzónak talál. Na az új sráccal se volt minden tök jó, csinált pár olyan dolgot, ami miatt erősen elgondolkoztam azon, hogy kidobom. Akkor rá is írtam fiú ismerőseimre, akik nekem bejöttek (mondjuk külsőre, meg szimpik voltak), de rájöttem, hogy egyiknek sem kellek, Tinder és társai akkoriban még nem voltak Magyarországon, így inkább megbeszéltük a dolgokat és vele maradtam. Pár hónap után váratlanul ő szakított velem. Borzalmas volt, pedig az együttlét mérgezett, de mégis úgy éreztem, ott vagyok hagyva a semmi közepén, jöhet megint a szingli szar élet. Az első egy hónapban tényleg csak a negatív hatásokat éreztem. Aztán egyik barátnőm elhívott iszogatni, ahova hívta az ismerőseit, köztük egy srácot, akivel az esténk abból állt, hogy csókolóztunk. Na nekem onnantól teljesen megváltozott a véleményem a szingliségről és kiélveztem az előnyeit. Végre volt időm mindenre, pasizhattam kedvemre, sokat fogytam, mármint egészségesen, sporttal, jó ételekkel, csomót voltam barátokkal, sokkal vidámabb is voltam, nem kellett igazodnom senkihez, simán elmentem egy hétre nyaralni és nem hiányoltam senkit, nem kellett hívogatnom senkit, délutánonként sokszor aludtam kicsit, mert nem kellett találkoznom senkivel, csak ha akartam.

Találd meg a saját előnyeidet és érezd jól magad egyedül. Foglald le magad. Csajozgass. Barátkozz. Menj el egyedül ide oda, akkor is, ha sokan csak párban mernek elmenni. A szakítás feldolgozásához meg idő kell, az úgyis csak telik magától :)

27/N, már egészséges párkapcsolatban, egészséges önbecsüléssel :)