A nőknél a magas libidó egyenes arányban összefügg az "igényességgel"?

#4: Nem. Annak nem számít a párja pénze, aki normális neveltetésben részesült és nem akar árcédulát ragasztani a petesejtjére és a méhére.

A gyerek pénzbe kerül, de

1. Megfelelő, következetes neveléssel (ha van közös álláspont) nem kell felülni a fogyasztói társadalom lovára és megfelelni mindenben az aktuális divatnak, hogy "ne nézzék ki", mert ezzel még a gyerek életét is tönkreteszed, ha csak nem szándékozod életed végéig pénzelni őt, hiszen azt fogja megszokni, hogy ne élje át és kerülje el a szorongató érzést, hogy őt kinézik a divatmajmok ahelyett, hogy már korán, még fiatalon megismerkedne ezzel az érzéssel és nem egyszerre zúdulna rá minden érzelmi nyomor, beleértve ami alól egyetlen szülő sem tudja megmenteni (párkapcsolati krízisek, barátságok vagy akár a későbbi osztályzatok, karrier előmenetel).

2. Ha így gondolkoznánk, akkor egyetlen minimálbéres embernek se lehetne gyereke, csak ha kizárólag ő minimálbéres, de a családja jómódú. Eközben máshol meg tényleg a semmibe meg a nyomorba potyogtatják. És ott sem attól nem lesz a gyerekből semmi, hanem a neveltetés miatt. Mert ha Dalai Láma szintű emberek nevelnek fel egy nagyon szegény faluban, sokkal normálisabb ember lesz belőled, mintha Ózdon mész AirMax cipőben, iPhonenal a zsebedben kólát meg chipszet lopni, mert éhes vagy mivel utoljára délelőtt ettél egy mekit és ráfogod a szegénységre.

3. Végül, nagyon jó takarózási pont a gyerekre hivatkozás (itt is), mert támadhatatlan álláspont, hiszen minden férfi olyan anyát szeretne, aki a gyerekeinek a legjobbat akarja.

A külsőt meg megint ne magyarázd félre. Pont az a szomorú, hogy sokszor igénytelen az ember, csak jól néz ki és tapadnak rá a nők, a nem vonzó pasit meg megdícsérik, hogy milyen jól öltözik, milyen szép a bőre, milyen jó a haja, hogy rendben van a fogsora, stb. de ennyi. Felszínes dícséret szexuális vonzalom nélkül. A büdös, izzadt ruhájú tróger meg olyan nőt csókol szájon, hogy mindenki néz, hogy mit eszik rajta ez az ápolt, igényes csaj, akivel van egy kis veszekedés, hogy már megint ott iszik a dohánybolt mellett a haverokkal, míg ő dolgozik.

A személyiség is egy tág fogalom, nem annyira egyszerű, hogy valaki elmebeteg, ha már nem kompatibilis veled a személyisége meg az se jelenthető ki, hogy a képmutató, felszínes tömeg csak azért mert a többség, attól az a jó személyiség a többi meg rossz.

#17: Tényleg ilyen nehezen megy az összetett gondolkodás?

Hiába elfogadható az alapszemélyiségem és értékrendem mondjuk a nők 10-15%-a számára, ami egy hatalmas nagy mennyiség, ha pont ez a 10-15% az, akik vagy foglaltak, vagy nem jövök be nekik külsőre, esetleg egzisztenciálisan nem passzolunk és nem a tróger munkakerülésre értem, hanem tényleg azon a medencés, luxusvillás szinten van a csaj (ezt hozta többek között az a sok önfejlesztő könyv a gazdag gondolkodásról és a pénzügyi tudatosságról, hogy sokszor ilyenekkel tudok jól elbeszélgetni).

Ugyanakkor hiába jövök be bármilyen olyan nőnek, akivel nem tudok kapcsolódni, mert a mainstream élet annyira távol áll tőlem.

Ha más lenne a személyiségem, ha beleolvadnék az átlagba, akkor sokkal több nőt le tudnék fedni, nem csak azt a 10-15%-nyi egyedi gondolkodásút. De ez nem olyan, hogy fogom magam és megváltoztatom a személyiségemet, mert okkal olyan, amilyen. Ennyi erővel beléphetnék valami vallási felekezetbe is, vagy társastánc csoportba.

Ugyanakkor ha a külsőm lenne más (bármikor a teljes testemet lecserélném, ha a nő erre vágyna, ha tudományosan lehetséges lenne, akkor a csontvázamon kedvére cserélgethetné a külső skineket, mert engem csak a testem funkciója érdekel, az összes többi szolgálja csak az ő örömét, ő fogja látni a testem, én csak mikor tükörbe nézek), akkor bejöhetnék pont olyan nőnek, akivel személyiségileg passzolunk, csak külsőre nem jövök neki be, ilyen pedig már több is volt életem során.

Ha annyi lenne az akadály, hogy nem nézek ki úgy, ahogy a nőnek vonzó, akkor az lenne részemről a legkisebb áldozat. Csak ez elméletben jól hangzik, de a valóságban nem lehetséges, a testem adott és még csak támpontot sem kapok, hogy ha így néznék ki, akkor X nőnek biztosan kellenék.

De még mindig elfogadhatóbb, hogy életem hátralevő részét egy olyan nővel éljem le, akinek szimpatikus a személyiségem és a külsőmet meg az ő igényeire szabtam, mint az, hogy egy álszemélyiséget veszek fel azért, hogy erőlködve összejöjjek valakivel.