Miért nem tudja néhány férfi elfogadni, hogy hogyan működik a világ, ezen belül a társkeresés sikeressége/sikertelensége?

Sajnos ez egy összetett kérdés, nem ilyen végletes. A társadalmakat a monogámia stabilizálta, de ettől az emberek nem voltak boldogok - elég a XVIII.-XIX. századi irodalmat olvasgatni. Most a boldogság egy központi kérdés lett, ráadásul az életünk is sokkal színesebb, ingergazdagabb, mint 200 éve. Valójában a párkapcsolatokban élő emberek (= a többség) jelentős része is társas magánytól vagy hasonló érzelmi hiánybetegségektől szenved, mint a szinglik.

Ez nem egy olyan egyszerűen felszámolható dolog, hogy leírjuk egy kockás füzetbe, hogy Vince mennyit adott a közösbe, mennyit kapott vissza, és a kettő különbözetét visszaadjuk neki. A társadalom szövetét nem lehet így szétszakítani.

Én megértem a sikertelen férfiakat is, meg a kétségbeesetten párt vadászó 30+os nőket is, de egyik sem elég ok arra, hogy kiírja magát valaki a társadalomból.

#15 Ja persze! Csak ő ,akit itt mindenki Balázsnak hív, folyton váltogatja a nevét, és napjában tőbb hasonló ,siránkozós kérdést ír ki évek óta, ráadásul szintén odaírja hány éves, ami azthiszem most pont ennyi. Stílusod is ugyanaz.

Saját tapasztalatom a kérdéssel kapcsolatban, hogy a nők sok esetben el vannak varázsolva, elvárják hogy a pasi felkeltse az érdeklődésüket, de ők arra se képesek, hogy megkérdezzék hogy vagy?

Napokban beszélgettem egy 51 éves, 1 éve szingli,12 éves gyerekét egyedül nevelő nővel, aki ilyen flegma hozzáállású volt.

46 éves vagyok, van saját házam, kocsin, jólfizető munkám, és csúnya, ehízott se vagyok, Meg azért van pár pozitív tulajdonságom amit értékelnek a nők. De ő nem tudom mit vár egy férfitól? Inkább örülhetne, hogy ilyent talált, de neki ez se volt jól.