Miért van ez a gyűlölet és elutasítás a szülőkkel élő férfiakkal szemben a nők részéről?

Nem értitek ezt.

Nem azért érdemes elköltözni anyutól, mert a gonosz, pénzéhe nőok ezt várják el.

Azért kell elköltözni, mert a saját lakásodban te leszel az úr; egy felnőtt, önálló életnek pedig a része - tök egyedül is - a saját háztartás és életvitel. A szülőknek pedig a legnagyobb büszkeség az, ha a gyerekeik megállnak a saját lábukon.

Egy 30as férfi, aki az anyjánál lakik tartósan (tehát nem éppen kirúgták, frissen vált, stb.) az bizony a létformájával azt üzeni, hogy még nem érett, nincs tisztában azzal, hogy mi fontos neki a háztartásban, a mindennapokban, ergo egy felesleges kockázat. Ettől még, ha a pár jól egymásra talál, össze fognak jönni, de szerintem egy 30+ nőnek megalázó anyóspajtihoz menni kamatyolni.

Nem kell saját lakás, bőven elég az albérlet is.

Aki 30 éves koráig nem tudott összeszedni elég pénzt egy saját lakásra, az úgysem fog életszerű időn belül, más miatt meg teljesen fölösleges otthon cellázni.

Egy 30 évesen csecsen lógó ember nem más, mint egy kudarc. Nem akarok egy kudarccal együtt lenni.

És nem kell a duma a szülők gondozásáról, mert a párod lakásába sem viszed őket. Lehet a közelben lakni, de ideje 30 évesen már leválni anyuról. Pontosabban már tegnap kellett volna. Szerintem egy vérszívó kis féreg, aki a szülei nyakán marad. Képzeld el, hogy 20-30 évesen, fiatalon csinálsz egy gyereket és onnantól soha nem lesz egy olyan otthonod, amiben nem cellázik valaki a párodon kívül. Agyvérzést kapnék, ha megszűnne a teljes privát szférám, mert a kölköm egy életképtelen lusta kis szarkupac lett.