Tényleg ennyire kietlen lenne a személyes ismerkedés?

Egyetemre járok már két éve Budapesten, de még csak egy kezüket fogó párt sem láttam elsétálni - pedig még csak nem is közgázra vagy gépészetire járok.

Lehet én mozgok rossz körökben, de nem voltam szem- vagy fültanúja semmilyen megközelítésnek vagy bepróbálkozásnak se az egyetemen, egyetemi bulin, tömegközlekedésen, sehol.

Ilyen közegben én sem szívesen próbálkozok csajoknál, mert olyan érzés lenne, mintha egy apácaképzőben akarnék ismerkedni a kongó csendben.

Sokan szokták mondani, hogy ha valaki nem találkozik a mindennapokban "kellő mennyiségű" új emberrel, hogy tényleg megimserjen potenciális partnereket, akkor az a legjobb, ha bepróbálkozik valamilyen új, közösségi hobbival.

Viszont ott is általában 8-10 embert ha meg is ismer az ember, elég valószínűtlen hogy összefut egy olyannal, akivel kapcsolatot tudna elképzelni. Plusz, ha csak azért megy az ember ilyen közösségekbe - amikbe alapból nem biztos hogy csatlakozna - hogy párt találjon, elég hamar le fog morzsolódni.

Az online társkeresők a másik opció, de azzal szemben is megvannak a fentartásaim. A szingli ismerőseim mind ezt használják.

Kicsit meg vagyok lőve, de simán lehet hogy csak valami apróságon kéne változtatni a mindennapjaimban.

Nem vagyok rágörcsölve nap mint nap a társkeresésre, csak így néha feljön. Lehet a Covid miatt is kicsit még merevek az emberek, de előtte is már kicsit ezt éreztem.

21/F