Miért nincs ma már lehetőség minőségi ismerkedésre? Főleg nagyvárosokban?

Jogos, hogy vidéken, falvakban kevesebb az ember, de ott még mindig megvan az, hogy mindenki ismer mindenkit, a közvetlen szomszédaid is kerítőt, kerítőnőt játszanak, igyekszenek összehozni az elkallódó párokat.

Nagyvárosban meg azt gondolná, aki nem él ilyen helyen, hogy itt milyen könnyű minden, mert csak a médiát látja, hogy mekkora partik meg tivornyák vannak meg aki a sikereiről mesél azoknak mekkora sikerei lesznek.

Senki nem ismer senkit, az emberek felrúgják, elsodorják egymást. Senki nem törődik a másikkal. Mindenki siet valahova, aki nem, az vár valakit. Aki céltalanul kóvályog az állásinterjúra megy vagy keresi merről indul a pótlóbusz, de amúgy van barátja vagy el se juttok odáig, mert sietősen távozik (akkor is, amikor a busz még vár 3 percet és kínosan elfordul meg beteszi a fülesét).

Egyébként is zsákbamacska az egész, megszólítasz egy idegent, mert külsőre tetszik, aztán kiderül, hogy semmi közös nincs bennetek. Ha van, akkor van barátja, de sok sikert kíván a továbbiakban.

Az internetes társkeresők jobbra-balra húzósak lettek, semmit nem lehet beállítani rajtuk, hogy csak azokat listázza ki, akikkel tényleg összeilletek. Ráadásul az egész akkora iparággá nőtte ki magát, hogy érdekük is az, hogy beszippantsanak és folyamatosan visszatérj, reménykedj, keresd az igazit, keresd a jobbat, éves meg folyamatos előfizetések nem abból vannak, ha valaki hamar megtalálja a hozzáillő párt.

És élőben még maradtak a szórakozóhelyek, fesztiválok, a ivás meg a drogozás. Amit nem akarsz, de mikor meglátod, hogy ugyanannyiba kerül az ásványvíz is, mint a sör, akkor valahogy mégis inkább az alkoholosat választod, ami kicsit tompítja az elmédet, hogy ide jutott a világ. A hangerő miatt beszélgetni esélyed se lenne, de hogy ne lökjenek fel vagy locsoljanak le piával valamelyik fal mellé húzódsz és nézed a mezőnyt. Mintha természetfilmet néznél, ahol a pávakakas becserkészi a nőstényt. Amikor két vagy több pávakakas egymásnak gerjed, a szekusok rendet tesznek. A lányok tudatosan gyűrűt formálnak, amibe a rutinos pávakakasok be se próbálnak férkőzni, de mindig akad pár, aki reménykedik. Végül egy-kettőnek sikerül. Általában ilyen jópofa olasz, spanyol vagy egyéb mediterrán valaki, aki férfi létére sem akar sokszor csajozni vagy az asszonyával bulizik, ez pedig jócskán meghökkenti a nem ehhez szokott kelet-európai lányokat.

Vannak lányok, akik tudatosan vadásznak, általában italmeghívásra, nem csak a pénzeseket, azon belül is a pénzes balekokat keresve. Időnként megfigyelhető, ahogy a mester kioktatja a tanítványt, rámutatva diszkréten a célszemélyre, aki persze az önfeledt bulizás miatt észre sem veszi, csak hirtelen egy csinos lány nekiütközik és pár perc múlva már a pultnál fogyasztanak. Néha van szerencséd őket látni, ahogy a lány integetve búcsúzik tőle, "thanks for everything, follow me on instagram" szavakkal és beül egy taxiba.

Úgyhogy az ilyen helyeknek is akkor van értelme, ha tudod élvezni ezt a légkört. Engem durván lehangol.

Szokták még mondani a hobbitevékenységeket, ott meg az a baj, hogy a többség nagyon nem szeretne ismerkedni, így kínossá és erőltetetté válik az egész. Ötvözi a munkahely "házinyúlra nem lövünk" szabályát az utcai ismerkedés kiszámíthatatlanságával.

Ha olyan helyre mész, ami nem érdekel, de sok a lány, például társastánc, akkor már hazugsággal indul az egész. Ha meg olyan helyre, amit szeretsz, ott meg ugyanúgy van, mint a mérnök-infó szakon. Arra a kevés lányra jut fejenként 4-5 férfi, abból egyre menne rá mindenki, aki a legjobb, de annak van barátja, azért végül az egyiknek sikerül elérhetőséget cserélni vele meg a végére sejtelmesen összemosolyognak. Meg még egy, aki rányomul 3-4 srácra, abból az utolsó összejön neki és a harmadik, akiről nem tudod eldönteni, hogy ismerkedni akar vagy csak barátkozni, de mivel te kuka vagy ő meg f...ssa a szót, ezért nem menekülsz a társaságából, de nem is keresed. Egy idő után egyértelművé válik, hogy valami gáz van vele. Általában aszexuális vagy leszbikus, csak szereti a fiúk társaságát.

Végül a vége az lesz, hogy lehetne egy pár azonos nemű cimborád, akikkel semmire nem mész, mert vagy olyan szélsőséges dumát löknek, hogy te érzed magad kínosan incelként, hogy milyen emberek vannak, vagy felesége, családja van már, de neki nagyon hiányozna a férfi társaság, hívna horgászni meg kocsmázni, meg olyan, aki kölcsönösen szintén tőled várná a megoldást, hogy majd ha ketten mentek valami lepukkant szórakozóhelyre akkor mennyivel több esélyetek lesz.

Végső konklúzió: azonos nemű barátságokat lehet ezen a helyen találni. Vagy megváltoztatni a személyiséget és olyan programokat megkedvelni, ahol sok a nő. Például elmenni társastáncra vagy lovagolni. Ha meg egyik sem vonz, akkor tökönszúrni magunkat egy jó nagy késsel.

Bocsi, ha hosszú lett, de tényleg azért írtam le ennyit, hogy ne úgy tűnjön, mint aki a 4 fal között keseregve osztja az észt, hanem aki tényleg nagyon szeretne AKTÍVAN tenni önmagáért, csak amit személyesen, a saját bőrömön tapasztalok, az erősebb, mint az, amit itt állít pár válaszoló, aki azt állítja, hogy kamuzok meg csak nyafogok meg biztos csúnya, kövér vagyok aki instamodellekre vágyik meg remélem nem hagytam ki semmi itt gyakran előforduló sértést.