Szerintetek manapság kevesebb a társkeresési lehetőség vagy inkább az emberek ismerkednek nehezebben?

A személyes érintkezések fogynak, az interakciós készség sorvad, a társadalom befelé fordul.

Amikor gyerek voltam, a szomszéd simán átjött cukrot vagy sót kérni, kávézni hozzánk, most meg négy éve lakok egy panelban, és eddig egyszer(!) láttam a szomszédom, pedig gyakran kijárkálok. Ez általános jelenség, ami az ismerkedésre is átgyűrűzik.

Lehetőség kb ugyan annyi van.

Emberek zárkóznak el. Rossz irányba változik a társadalom.

Mind két nem mesevilágot kerget. Elhiszik hogy makacsuk 100 éven át ragaszkodniuk kell dogmákhoz mikor az életükben is 10 évente felfordult a világ.

Befelé fordulnak az emberek. Ismerős családokat hívunk gyertek menjünk ide menjünk oda, á most nem á most nem, jajj most nem jó. Mindig a család a család a család. Nem az a gond hogy a család az első hanem hogy csak az van. Kislányuk meg ugye össze van zárva szüleivel és ennyi. Hiába mondom menjünk ide oda amoda, szerzünk játszó pajtást, nem. Kislány jönne, menne, játszana, de a szüleivel kell otthon ülnie. Nem egyedüli eset. Mindenki otthon ül és kész.

Sokat jártam Európába dolgozni szana széjjel, és nagyon sokat volt az hogy kis faluban szálltunk meg és elmentem megnézni sétálni, és órákat tudtam sétálni hogy élő embert se láttam. Hangok zajok voltak, meg autók. Útcákon senki.

Néha megbámultak a függöny mögül. Nagyszüleimnél a faluban is már nagyon hasonló ehhez. Mikor gyerek voltam hát nagyon nem ez volt.

Szerintem nem jó ez így. De megértem azokat akik így védik magukat...

6

De ugy, hogy ki van szolgálva a p*csajuk! Én egyedul is megélek! Nyilván jobb lenne parkapcsolatban! De nem ugy h rabszolga vagyok