Miért nem tudok egyetlen kapcsolatomban sem boldog lenni?

Tehát az rendben van akkor hogy főzök, mosok, takarítok becsülettel, dolgozom is ahogy kell, de annyit már nem várhatok el - szimplán egy példa - hogy csináljon már meg valamit a lakásban vagy hívjon szerelőt, és ne hónapokig kelljen nézni ahogy tesped és nem csinál semmit.

Érdekes, hogy én mindig tudtam első szóra ugrani ha főzni, mosni, takarítani kellett, vagy megkért egyik is bármire akkor azt azonnal, de ha kimondom hogy azért én is szeretem ha ugranak nekem első szóra akkor meg én vagyok a sz*r.🙆‍♀️ Azért azt hozzá szeretném tenni hogy olyan szinten kinyaltam mindnek a fenekét hogy azt más biztos nem tette, és még akkor is normális ha én nem kaphatok vissza semmit gondolom.

Nem kérte egyik sem, én magamtól éreztem azt hogy a mindenen túl is meg akarok tenni mindent, én csak azt kértem volna hogy ne kelljen már mindenért könyörögni, és egy kérésemet ne hónapok múlva teljesítse bármelyik.

Nem értem, miért lenne teher egy férfinak hogy én ajnározom és kiszolgálom? Én pont azt láttam hogy az összesnek jó volt így, fordítva meg nem kell tenni semmit, csak legyek idegbajos hogy kérek valamit ami nincs teljesítve.