Az incelek többségében korrekt, jó lelkű, jóindulatú emberek voltak, akiket a társadalom kiutált és tönkretett?

A hisztérikus nőgyűlölet pusztán a végső fázisa annak a gyötrelmes folyamatnak, amin egy egész életén keresztül a mellékvágányon vergődő, abuzált, megsemmisített, újra és újra elutasított ember keresztülmegy. Az incelek ezen az állapotukban már rég nem azok, akik lehettek volna; a legstabilabb személyiség is összeomlik és deformálódik sok évnyi megaláztatás után. Az eltorzult személyiség kritikája ennélfogva tehát nem az egyén kritikája - ez indirekt (és egyébként jogos) társadalomkritika, amiért a szerénység helyére az arrogancia, a visszafogottság helyére a veretős proliság, az udvarias gesztusok helyére a kőbunkó tahóság és a pszichopata állatkodás került. Az incelek iránti gyűlölet leginkább projekció. Az emberek tudják, hogy morálisan korrupt és elfogadhatatlan rendszer az, amiben ők "boldogulnak", és tudják, hogy nem ez lenne a helyes, de valahol a maradék igazságérzetüket mégis bántja ez az egész, és tudják, hogy nem, ez nem helyes.

Ezek egyéni tragédiák. Az incelek a mai idők mártírjai, akiket évtizedek múlva hősként ünnepelnek majd?