Akik itt sirnak ferfiak,hogy nem talalnak senkit maguknak,milyen elvarasaik lehetnek?

#14: Túl rózsaszínre fested a képet. Velem a következő a helyzet:

1. Utálok táncolni, mindig is utáltam, úgyhogy az kilőve.

2. Egyházi közösségben kényelmetlenül érezném magam, hogy másképp látom a világot, mint ők. S ha ilyen helyen ismerkednék egy nővel, az egészen biztos, hogy csak úgy fogadna el, ha az adott egyház tagjává válnék.

3. Sportklubokban azonos neműekkel folyik az edzés, úgyhogy az nem terep az ismerkedésre.

4. Ha valaki nem Budapesten él, annak nincs olyan sok, bárki számára nyitott rendezvény, program a közelben. Azon a néhányon, ahova el lehet menni, pedig tapasztalataim szerint a korombeli nők már mind foglaltak. Huszonévesen még talán össze lehet akadni hasonló korú szabad, társkereső nőkkel ilyen helyeken, de 35 fölött már nem. Ebben a korban már a nőknek szinte mind gyerekük van, s ha elváltak, akkor szabad idejükben otthon vannak a gyerekre vigyázni és háztartást vezetni.

Mindezzel nem panaszkodni akarok, csupán leírom, hogy vannak, akinek a lehetőségei nagyon korlátozottak.

#14: Tényleg eléggé torzítasz.

Ismerek lányokat, akik járnak táncolni. Konkrétan utálják, ha egy pasi csajozni megy oda. Ha meg nem, akkor sem lesz több esélye, mint máshol. Aki máshol talál barátnőt, az táncnál is talál, aki nem, az nem. Elég sok sikertelen srác van mindegyik lány ismerősöm csoportjába és ott sem jött nekik össze senki.

A vallási közösségeket engedjük el. Tegyük fel, hogy értelmes emberekről beszélünk.

Színházas és egyéb programokra én is szoktam járni. Barátnővel és egyedül is. Namármost a többség, főleg a lányok ismerőssel mennek ilyenre és kb. harmadiknak furakodna be az ember. És ezeknél a helyzeteknél nagyon a kinézet számít.

"Ha jól emlékszem kispistike te szó szerint azt írtad a kérdés alá hogy a "szőrtelenség a nőies megjelenés". Ebben nincs különbségtétel pihe és erős szőrzet közt. Máskor tanulj meg fogalmazni."

Azért a pihés szőrzet és az erősebb szőrzet közötti különbségről igenis volt szó

Olvasd csak vissza, egyedül én írtam erről ha jól emlékszem, és egyértelműen kijelentettem hogy a valamennyire is erős szőrzetről beszélek.

Mivel a pihéket a legtöbb férfi észre sem veszi, nagy részük pedig magasról tesz rá akkor is ha feltűnik neki, ezért valószínű hogy a legtöbb férfi is hasonlóképpen vélekedik

Nem undorodunk egy alig látható finom szőrzettől, többségében legalábbis biztosan

Persze attól még általánosan előnyösebbbbnek számít ha nincs szőrzet, de ez még nem jelent undort

21. Nem Budapesten élek, hanem Szegeden.

Nem tudom hány éves vagy, de nem kötelező pontosan veled egykorúakkal ismerkedni. Én 28 vagyok és 22 éves a párom. 5 év korkülönbség belefér a nők 80%-ának, de még 6-10 év is belefér mondjuk a 30-50%-uknak. Ha 35 éves vagy simán ismerkedhetsz még 25-30 éves nőkkel is.

A saját példáimat (tánc, egyház) nem azért írtam le, hogy te pontosan azokat kövesd. Ezek csak az én példáim voltak, ahol közösségekre találtam. Nyilván ezer más fajta közösség is létezik, amik között biztos van, ami a te igényeidnek jobban megfelel. Én sem elsőre találtam meg a saját helyeimet, hanem volt több olyan is, ahová elmentem, de nem tetszett. Próbálkozni kell itt is ugyanúgy, mint a nőknél is.

22. "Csajozni" közösségekbe járva teljesen máshogyan kell, mint egy buliban idegenül ismerkedve. Mivel hosszú távra tervezel, ezért nem az van, hogy egyből letámadsz egy vagy több nőt. Ez valóban szánalmat keltő és utálatos, ezzel egyetértek. Ez rossz módszer.

Barátkozol, beszélgetsz az emberekkel ártatlanul. Csajokkal is, pasikkal is. Aztán közép távon (pár alkalom, pár hét, pár hónap) alatt kiszűröd, hogy ki(k)nek tetszhetsz, kik szabadok, stb.

"Aki máshol talál barátnőt, az táncnál is talál, aki nem, az nem."

Az az első lépés, hogy eljársz otthonról és nem csak munkába, boltba, haza mész, hanem máshová is. Ha otthon vagy, ott biztosan nem fogsz találkozni senkivel.

"Elég sok sikertelen srác van mindegyik lány ismerősöm csoportjába és ott sem jött nekik össze senki."

Hogyne, ez igaz. Én is sikertelenebb voltam régen a nőknél, mert ahogy írtam régebben gátlásosabb, csendesebb voltam. Nyilván nem ez az egyetlen dolog, amin változtatni kell, hogy járj el többet (lehetőleg olyan közösségekbe, ahol viszonylag sok egyedülálló nő van), hanem más dolgokon is változtatnod kell akár. (Pl. a hozzáállásodon, gondolataidon, viselkedéseden, vagy ki tudja.)

"Namármost a többség, főleg a lányok ismerőssel mennek ilyenre és kb. harmadiknak furakodna be az ember."

Itt megint az van, hogy nem nyomulni kezdesz az egyikre "gátlástalanul", hanem akkor barátkozol és beszélgetsz az egész lány csapattal. Beszélgetsz velük valamennyit (nyilván nem csak pár mondatot), aztán a program végén kérsz valamelyiküktől (lehetőleg attól aki tetszik) elérhetőséget, akár mondhatod hogy legközelebb együtt is mehetnétek (nem is kettesben, hanem a csapat, csak veled együtt) egy hasonló programra. Aztán lehet végül csak ketten mentek a másikkal, ha tetszel neki. De ez is csak egy eshetőség, nyilván nem 100% így lesz, hanem próbálkozni kell.

"És ezeknél a helyzeteknél nagyon a kinézet számít."

Korábban is ugyanúgy néztem ki, mint most, mégis sikertelen voltam. A kinézet is számít, de ugyanígy a fellépés, viselkedés is abban, hogy vonzónak talál-e a másik.

Azt látom ti csak a kifogásokat keresitek. Pont mint én régen a covid előtt, amikor nem jártam semerre, azt hittem 25 felett már nem lehet ismerkedni élőben. Mindent meg lehet indokolni persze, hogy miért ne csináld, miért ne próbáld meg, miért nem akarsz ide vagy oda menni. Ha már a gondolkodásod rossz és folyamatosan a "miért nem sikerülne..." oldalról közelítesz meg mindent így tényleg felesleges próbálkozni.

Nekem az álmom Sharon Stone az elemi ösztönben :)

Hol lehet ilyen nőt találni szerintetek?

"Korábban is ugyanúgy néztem ki, mint most, mégis sikertelen voltam."

Oké, de valószínűleg te nem néztél ki soha szarul, csak mondjuk átlagosan.

Aki ocsmány annak mindegy, hogy eljár-e közösségbe vagy sem az eredmény mindig ugyanaz: egyedül marad.

Ronda emberként ha valaki ismerkedni próbál akkor ferde szemmel néznek rá, megalázzák, kiröhögik sokszor brutálisan utasítják vissza.

Átlagosként valóban segítenek azok a dolgok amelyeket felsoroltál, de sajnos ehhez kell egy bizonyos kinézet. Akinek ez nem adatott meg, annak mindegy, a legtöbb amit tehet, hogy elfogadja, hogy örökre egyedül marad.

#24: Hogy lehetne már bármilyen rendezvényen idegenként csak úgy odamenni egy egész lánycsapathoz? Egyrészt szerintem ez iszonyú tapintatlan dolog, másrészt hacsak nem vagy valami jófej, nagydumás, karizmatikus ember, azonnal kinéznek maguk közül. S onnantól kezdve a társaság minden tagjánál, külön-külön is el vagy ásva. Az egymáshoz szokott ismerősök, baráti társaságok nem szeretik egy totál ismeretlen ember becsöppenését. Talán 20-25 évesek körében ez még belefér, idősebbeknél már nem.

Saját tapasztalataim szerint pedig ugyan el lehet kérni egy-egy nő elérhetőségét egy rövid spontán beszélgetés után mondjuk egy könyvtárban vagy egy vonaton vagy egy cukrászdában, és általában oda is adják mondjuk az email címüket, de ha írsz nekik, soha nem válaszolnak. Ez az ismerkedési módszer ugyanis szerintem csak azoknak sikerül, akiknek van egy férfias vonzerejük, kisugárzásuk, ami ott és akkor megfogja a nőket. Akiknek nincs ilyen, azoknak ez nem megy. Nekem például a szemembe van írva, hogy össze van törve a lelkem. S nem vagyok kiváló színész, hogy ezt takargatni tudjam. Nem tudok jókedvű, magabiztos lenni, s innentől kezdve a nők körében egy élőben való ismerkedésnél nem jöhetek szóba. Kérésre odaadják az elérhetőségüket, mert nem akarnak megbántani, de már akkor tudják, hogy nem fognak válaszolni.

Egyébként én 40 is elmúltam már, és hidd el, azok a nők, akik egyáltalán szóba állnak 40 fölötti férfiakkal, már mind maguk is 40 körüliek vagy afölöttiek. Manapság a nők egykorú partnert keresnek. Akik pedig ilyen idősek és magányosak, azoknak 95%-ban van már gyerekük. A gyerekes nők pedig vagy egyáltalán nem keresnek társat, mert jól elvannak a barátnőikkel és a gyerekükkel, vagy ha igen, csak a neten. Nem tudják megoldani ugyanis gyerek mellett a programokra járást. Ezekkel a nőkkel nagyon ritkán lehet élőben ismerkedni. Ahogy mondtam, én próbáltam, de falakba ütköztem. S ennek a sorozatos kudarcnak az oka nem lehet más, mint hogy az vagyok, aki vagyok. Egyszerűen nem vagyok alkalmas arra, hogy egy élő beszélgetés során vonzalmat keltsek egy nőben. A netes ismerkedési próbálkozásaim során is akikkel eljutottam az első randiig, egy kivételével mind nem akartak másodszorra is találkozni. Nem a külsőmmel volt a gond, mert képcsere alapján tudták, hogy nézek ki, hanem azzal, hogy nincs meg bennem az, amit a nők vonzónak tartanak egy férfiban.

"hanem azzal, hogy nincs meg bennem az, amit a nők vonzónak tartanak egy férfiban."

Akkor a külsőddel van gond...

Ez az alapja a vonzalomnak, semmi más.

Hidd el ha valakinek eléggé tetszik a külsőd (megvan a "kémia", meg a "kisugárzásod"), akkor veled lesz és nem fog elküldeni.

"Egyszerűen nem vagyok alkalmas arra, hogy egy élő beszélgetés során vonzalmat keltsek egy nőben."

A te korodban anniy a helyzet, hogy nem nézel ki elég jól a kiválaszott nők számára, de megalázni már nem fognak annyira durván, mint ami sokszor jellemző a fiatalabbaknál. Szóval elmegy veled randizni, beszélget veled illedelmesen aztán nem keres, mert nem érdekled. Miért nem? Mert nem nézel ki számára elég jól.

Nem olyan bonyolult dolog ez, csak sokan túlmisztifikálják az egészet.

80%-ban a külsőn múlik minden, a szöveg, az érdeklődési kör, a beszédstílus, az intelligencia stb. kb. 20%-ban számítanak csak. Persze akinek valamelyik ezek közül kiemelkedően jó, az esetleg lehet vele sikeres. Pl. ha nézel ki annyira jól, de eszméletlen jó szöveged van, akkor azzal tudsz nyerni "pár %-ot"...

Persze ha már odáig eljut valaki, hogy kapcsolatról van szó, akkor egyre inkább előjönnek a személyiségbeli különbségek (vagy éppen a hasonlóságok) és az olyan dolog, amelyek nem a külsőről szólnak. De idáig el kell jutni.

Szóval " férfias vonzerejük, kisugárzásuk" dolgokat felejtsd el.

Jóképű, izmos, magas férfinak MINDIG van kisugárzása és vonzereje.

Az alacsony, kopaszodó, kövérkés férfinak pedig szinte sosincs. (még ha amúgy van, akkor sincs).

Tudod a ha az első típusú férfi megdicsér egy nőn valamit, akkor ő úriember, figyelmes, igazi férfi, ha második típus teszi ugyanezt akkor egy perverz, tolakodó, bunkó alak...

Az egész világ a külsőségekről szól, mindent ez határoz meg.

#28: Kizárt, hogy teljesen igazad volna. Túlzottan leegyszerűsíted a dolgokat. Nem a külső az egyetlen, amin a dolgok múlnak, s erre én magam kiváló bizonyíték vagyok.

Messze túl optimista vagy a nők tapintatosságát illetően. A középkorú nők nem időmilliomosok, hogy olyanokkal levelezgessenek, különösen pedig hogy olyanokkal elmenjenek randizni, akik külsőre nem tetszenek nekik. Amikor az interneten ismerkedtem, a képeimet és az összes adataimat is (testsúly, magasság, stb.) látták a társjelöltek már a levelezés legelejétől kezdve. Biztosan sokan voltak, akiknek külsőre nem tetszettem. Ezeknek a nőknek azonban azonnal ki is voltam zárva, szóba sem álltak velem, legfeljebb egy kétmondatos elutasítást kaptam. De voltak olyan nők is nem kevesen, akik a képeim és adataim ismeretében is hosszasan leveleztek és közülük is jó néhányan, akik a randira is eljöttek velem. S rendesen felöltöztem a randikra, nem voltam slampos. Úgyhogy ezeknél a nőknél egyáltalán nem a külsőm volt a sikertelenség oka. Ezenkívül kimondottan udvarias, kulturált a természetem, ez sem lehetett taszító.

Az első szűrő valóban a legtöbbeknél a külső, különösen a netes ismerkedésnél. De ez önmagában egy nőnek édeskevés. Kell a külsőn felül egy viselkedésben, beszédben megnyilvánuló magabiztos, könnyed, laza kisugárzás is. Akinek ez nincs meg, az akár lehet kimondottan jóképű is, nem fogják a nők vonzónak tartani. A nők azt az üzenetet szeretnék kapni egy férfitól, hogy "szállj velem, minden szuper lesz, jól érzed majd velem magad". Aki ezt nem sugározza, az nem lehet vonzó. Nem véletlen, hogy a társkeresőkben a vágyott férfi tulajdonságai között szinte mindig szerepel a humorérzék. Belőlem viszont sajnos sugárzik az életkedv szinte teljes hiánya. Képtelen vagyok jókedvű és laza lenni, őszintén mosolyogni, viccelődni. S hihetően megjátszani sem tudnám magam, hogy ilyennek mutatkozzak. Ez a fő gond, nem a külsőm. Ez az, amiért barátom sincs sok, illetve az alakuló barátságaim 90%-a rövid életűnek bizonyult, mert az emberek többsége nem szeret olyanokkal még barátkozni sem, akit nehéz felvidítani. A baráti közösségekbe, amelyekbe régebben még meghívtak, nem hívnak már. A magány és a visszautasítottság rendszeres élménye pedig nem segít a hangulatomon. Hiába járok évek óta pszichológushoz, nem sikerült kitörnöm ebből a depresszív ördögi körből.

Figyelj én is évekig azt hittem, hogy biztos valami gond van velem, meg nem vagyok elég jó a nőkhöz, nem vagyok elég érdekes, szórakoztató stb.

De aztán történt pár olyan esemény velem és hallottam történeteket, láttam is dolgokat, amelyek ezt teljesen megváltoztatták és arra engedtek következtetni, hogy kizárólag a külső a lényeg, rövid távon biztosan.

Egyrészről volt, hogy én is megtetszettem bizonyos nőknek, olyan szinten, hogy rohadtul nem számított hogyan viselkedek, miket mondok stb. Konkrétan tavaly volt egy ilyen eset, hogy egy fesztiválon megismerkedtem egy csajjal, aki annyira rámkattant, hogy az sem számított neki, hogy az együtt töltött idő 90%-ban atom részeg voltam, aztán 1 hónap múlva el is jött hozzám és ott se voltam különb. Szóval az alpári viselkedésem és a piálás ellenére is bejöttem neki valamiért...

Van egy haverom aki eléggé sikeres volt a nőknél fiatalabb korában ő konkrétan olyanokat mesélt (még ha csak a felük igaz akkor is durva) csajozásairól, hogy az agyamat eldobom. Szó szerint alázta a nőket, totál bunkó, alpári parasztként viselkedett, szintén fos részegen csajozott és 0 tisztelet volt benne bármelyik iránt, mégis rohadt sikeres volt.

Miért? Mert csak a külsőségek számítanak, olyan nőkkel próbálkozott akiknek annyira bejött a külseje, hogy a gusztustalan viselkedése sem számított semmit.