Az mennyire sebezhetett meg régen, hogy az első két ember akikkel együtt voltam, mindketten elhagytak szex után?

21 éves koromig szűz voltam. Főleg belső, lelki okokból. A gyerekkoromban nagyon sok gátlást, önbizalomhiányt szedtem magamra családi okokból. Ezeket akkorra valamennyire levetkőztem. Megismertem egy lányt és a 4. randin lefeküdtünk egymással. Ő 20 éves volt és nem volt már szűz, én akkor 21 éves szűz fiú. Szerettem volna együtt maradni vele és kapcsolatot kialakítani, de pár héttel a szex után dobott. Néhány hónappal később megismertem egy másik lányt, vele a 2. randin feküdtünk le. Őt tudom a nehezebben elfelejteni, mert nagyon az esetem volt kívül-belül. Találkozgattunk, randiztunk, egész sokszor le is feküdtünk ez idő alatt. Vele is azt hittem alakul valami és nagyon beleéltem magam, hogy ő lesz a barátnőm. De ő is elhagyott pár hónap után.

Utána már kialakult bennem egy ilyen tudat, hogy engem úgy se tud szeretni egy nő sem soha, maximum csak szexet tudok összehozni velük, de kár erőlködni, úgy is elhagynak. Aztán volt a következő években egész sok lány, akiket én bántottam, mert így álltam hozzá a dolgokhoz, hogy engem nem lehet szeretni. Szóval hiába voltak már később lányok, akik szerettek, én mélyen belül ezt nem tudtam elhinni, ezért csak mentem egyik lányról a másikra, volt akit megcsaltam, csak szexelni akartam. Aztán pár év után már ebben sem leltem örömet és már a céltalan alkalmi szex sem érdekel. Arról fantáziálok legyen egy szerető társam, de egyszerűen nem tudom elhinni engem egy nő belül láthat vonzónak, szerethet. Szoktam tetszeni külsőre nőknek, nem erről van szó, randin is tudtam sokszor vonzalmat kelteni, csak egyszerűen a hitem, a gondolatom nincs meg hozzá hogy higgyek abban lehet szerető párom, engem szerethet nő. Mit tudok tenni?