Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kedves nők/lányok! Mit gondoltok erről? Furának találnátok ezt? Ítélkezőek vagy megértőek lennétek? Összejönnétek egy ilyen férfival? Adnátok neki esélyt ezzel együtt? (lent részletesen kifejtem)
32 éves férfi vagyok. Fiatalabb koromban jártam néhány lánnyal, de ezek inkább rövidebb távú kapcsolatok vagy szeretői viszonyok voltak, akkor még nem éreztem késznek magam egy komoly kapcsolatra. Aztán a súlyos mentális problémáim (erős szorongás, depresszió) tönkretették az életemet, így hosszú évekig egyáltalán nem is ismerkedtem, abban az állapotban valószínűleg amúgy sem kellettem volna senkinek, de én is alkalmatlan lettem volna egy egészséges párkapcsolat fenntartására.
Mostanra jobban érzem magam, úgy érzem, ráléptem a helyes útra, szakember segítségével dolgozom a felépülésemen, igyekszem újjáépíteni az életemet. Úgy érzem, hogy lassan újra készen állok az ismerkedésre is, ezúttal már komoly kapcsolatot keresve. Bevallom, már nagyon vágyom egy szerető társra, egy őszinte és szeretetteljes párkapcsolatra.
De itt jön egy kis bökkenő. Itt állok 32 évesen, és még sosem éltem komoly kapcsolatban, sosem éltem együtt egy nővel, sosem osztottam meg igazán senkivel az életemet. A teljes párkapcsolati múltamat az a pár lazább viszony jelenti a régmúltból.
Ha erre a témára terelődik a szó, hogyan mondjam el ismerkedéskor a potenciális partneremnek, hogy ez a helyzet? Tudom, hogy sokan nem szeretnek az exekről beszélni vagy a másikat erről kérdezni (én is ilyen vagyok), de attól még előfordulhat, hogy valaki erről kérdez majd engem. Vagy ha ismerkedéskor nem is beszélünk erről, előbb-utóbb akkor is felmerülhet ez a téma legalább érintőlegesen, ha már összejöttünk.
Én most úgy gondolom, hogy ha valakivel szóba kerül majd a korábbi kapcsolatok témája, akkor mindent őszintén el fogok mondani az illetőnek, bármilyen szakaszban is legyen a kettőnk kapcsolata. Nem szeretnék hazudni, nekem nagyon fontos, hogy teljesen őszinte lehessek a párommal, és elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk.
A kérdésem az hozzátok, hogy ti mit szólnátok, ha megtudnátok ezt egy férfiről, akivel ismerkedtek? Furcsának, abnormálisnak találnátok, hogy 32 évesen még nem volt komoly kapcsolata? Ha elmondanám az okát, akkor elriasztanának benneteket a múltbeli mentális problémáim? Esetleg megértőek lennétek? Összejönnétek egy ilyen férfival, ha egyébként szimpatikus és tetszik nektek? Lehet ez az akadálya a szerelemnek és a boldog párkapcsolatnak? Szerintetek mikor és hogyan érdemes erről beszélni?
Nagyon örülnék minden őszinte és értelmes válasznak. Előre is köszönöm nektek, ha segítetek nekem!
válasza:
válasza:Teljesen őszintén: maga a tény,hogy mentális problémával küzdöttél
/küzdesz egyáltalán nem….sőt nagyon büszke lennék Rád,hogy kitartasz , erős vagy, és teszel érte,hogy meggyógyulhass. Hidd el mindenkinek megvan a saját maga baja….nagyon sokan küzdünk sok mindennel, még,ha sokan el se ismerik. Támogatnálak, próbálnálak segíteni ,ahogy tudlak. Hiszem,hogy , ha valakit megfelelően szeretnek, akkor az a szeretet, szerelem csodákra képes! Főleg egy mentális zavar esetén.
Az,hogy volt már párkapcsolatod, ha nem is komoly,szerintem jó dolog,mivel van tapasztalatod bizonyos szinten,ami valljuk be szükséges,hiszen így pl. Tudod mit szeretnél stb.
DE! Azt mondod szeretnél komoly kapcsolatot,de ilyen téren ugye nincs tapasztalatod…engem ez a tény kicsit megijesztene, de el nem ijesztene. (Sőt valahol lehet örülnék a fejemmek, megtisztelve érezném magamat,hogy én lehetek az első ,, ilyen’’)
És megijeszteni is csak,azért,mert félnék,hogy esetedben fennállna a lehetősége,hogy komolyabb tapasztalások híján hamar elhagynál…
DE ! Mint,minden kapcsolatban, ebben is lehet buktató…
Szóval nálam abszolúte szóba jöhetnél, semmi kizáró ok nem áll fent, szerintem ne aggódj :) Megérdemled a boldogságot,kívánom,hogy egy türelmes, csupa-szív lány oldalán találd meg, aki mellett a békét is megleled , és együtt felépítitek a közös életetek.
válasza:Ma már ez egyáltalán nem furcsa, nem 1922-ben élünk.
Sokan vannak akik nem találnak párt ennyi idősen. A többséget amúgy sem a múltad fogja érdekelni, hanem, hogy milyen vagy jelenleg, de egyébként van akinél kifejezetten előny, hogy nincsenek exeid.
válasza: válasza: válasza:Szerintem nincs ezzel gond.
Nem kell az első randin mindent elmondani, ha olyan a téma, akkor én beérném azzal a válasszal, hogy ha komolyodik a dolog kettőnk közt, akkor beszélgetünk róla.
Jó ötlet, hogy próbálsz fejlődni,én értékelném.
Az őszinteséged meg szinte furcsának hat a mai világban.
Ez sem a te hibád.
Sokszor olvasom itt is válaszokban, hogy az emberek úgy kezelik a korábbi életüket, mintha az égvilágon semmi köze nem lenne hozzá a másiknak, hogy kivel állt össze.
Sok sikert kívánok neked!
válasza:Gratulálok, hogy egyrészt felismerted és teszel azért, hogy a mentális állapotod jobb legyen!
28 évesen én sem éltem együtt senkivel sem úgy, mint egy pár, max. lakótárs.
Minden esetre örülnék, hogy nyílt lapokkal játszik és azért is, hogy tesz magáért valamit. Már csak azért, mert pl. az egyik szülőm nagy eséllyel küzd egy bizonyos személyiségzavarral, ami az eddigi életem nagy részét gyönyörűen hazavágta és most én járok klinikai szakpszichológushoz, mert ő baxta belátni, hogy gond van a toronyban...
Szóval ha kölcsönösen meglenne a külső-belső szimpátia, a leírtak alapján el tudnám fogadni "a hozott batyut".
Szerintem becsülendő, hogy ameddig nem érezted jól magad addig inkább egyedül voltál és elkezdtél azon dolgozni, hogy jobban legyél.
Szerintem őszintén beszéld majd meg vele miért nem volt komoly kapcsolatod. Nálam ez nem lenne kizáró ok az ismerkedésnél pláne, hogy már komoly kapcsolatot szeretnél :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!