Mivel az intelligencia genetikailag meghatározott, ès kb. ugyanaz marad gyerek ès felnőttkorban is, akkor nem lenne reális megmèrni az intelligenciáját annak, akitől gyereket akarunk?

Lesz@rom az IQ-t. Van olyan képzőművész barátom, akinek eddig 2-ből 2 IQ teszt dobta ki azt eredményül, hogy olyan alacsony az IQ-ja, hogy hagyományos teszt nem is tudja mérni. Ettől függetlenül egy tök értelmes srác, 3 nyelven beszél, a világon bármiről el lehet vele beszélgetni, de egyszerűen nem áll rá az agya ezekre a típusú tesztekre.

Volt lakótársam pedig programozó matematikus, bőven Mensa-szint feletti IQ-val. Ha bármi másról szeretnél vele beszélgetni a programozáson kívül, esélyed sincs.

Nyilván szélsőséges példák, de ezzel csak arra akarok utalni, hogy egy ember képességei bőven túlmutatnak azon, amit egy 2-3 számjegyű számmal jellemezni lehet.

Hogy egy Dalí idézettel szemléltessem:

"Intelligence without ambition is a bird without wings."

Az intelligencia nem minden és az sem mindegy, milyen komponensekből tevődik össze. Rengeteg intelligens embert láttam eltűnni a süllyesztőben vagy összeroppanni az élet terhe alatt és ez nem arról szól, hogy van pár ilyen kivétel, amit felhasználok érvnek a többségi tendenciákkal szemben. A legtöbb magas intelligenciájú ember onnan ismeretes, hogy kevesebb ráfordítással is ugyanúgy vagy jobban teljesít, mint az átlag, ez pedig nagyon sok esetben azt eredményezi az emberi természetből adódóan, hogy kevesebb energiát is fordítanak a dolgokra. És itt a baki: ezen a ponton az intelligencia nem elég a boldoguláshoz. Ha valaki igénytelen, motiválatlan, beleszarok ember, nem lesz alklmas kamatoztatni az intellektuális többletét, bármilyen adottságai vannak.

Az pedig, hogy olyan sok intelligens ember lenne, eleve paradoxon, mert az intelligencia egy viszonyszám, amit a populáció teljesítménye szab meg, magyarul ha a többség 120-as IQ-val rendelkezik, akkor valójában a többségnek 100-as az IQ-ja. Ez van, nem lehetséges, hogy túl sok magas vagy túl sok alacsony intellektusú személy legyen egy populációban, mert matematikailag képtelenség a fogalom definíciója miatt.

Személyes példa:

Nekem a szüleim inkább szorgalmasabbak, mint intelligensek és ezt nevelték belém is. Számtalan embert söpörtem le a pályáról a karrierem során pont azért, mert szívós voltam és lelkes. Nálam sokkal jobb képességű emberek nem jutottak messzebbre, mert azt hitték, az, hogy könnyebben mennek nekik a dolgok, azt is jelenti, hogy akkor is menni fog minden, ha nem foglalkoznak bele. Rengeteget tanultam és mindenben tudatosságra törekedtem és lehet, hogy nem vagyok kifejezetten alacsony intellektusú, de kifejezetten magas sem. A különbség az, hogy én rendelkeztem azzal az egyébként tanulható képességgel, hogy én rávettem magam dolgokra akkor is, mikor nem volt kedvem és mindig egy kicsit messzebbre toltam magam annál, mint amennyit gondoltam, hogy el tudok bírni. És ez anyámtól jön főleg, ő volt mindig ez a praktikás, próbálkozós fajta, akit ha kidobnak az ajtón, visszamászik az ablakon. Rengeteg emberből nem lesz semmi a jó képességei ellenére sem, mert ez olyan, mintha lenne egy csomó pénz a számládon, de nem tudnál hozzáférni. Teljesen mindegy, hogy milliárdos vagy, ha nem tudsz magadnak ételt sem venni... És ha hozzá is férsz, hülyeségekre költöd.

Természetesen az az ideális, ha az embernek a képességei és az indíttatásai is egy cél felé tartanak, van pár ilyen szuperember, akik verhetetlenek, mert minden fontos szempontból kiemelkedőek. De az intelligencia önmagában egy elpöccinthető tulajdonság, ha más nincs mellé. És ha okos, sikeres gyerekeket akarsz, nem hiszem, hogy az a jó stratégia, ha egy ahhoz képest alacsony genetikai meghatározottságú, önmagában nem feltétlenül ütőképes tulajdonságra mész rá, hanem arra, hogy olyan partnert találj, akivel tudtok jól gyereket nevelni és tudtok előtte olyan partnerként, olyan családként szerepelni, amire az optimális fejlődéséhez szüksége van. Például egy befogadó családi légkörre, anyagi és érzelmi biztonságra, a lehetőségre, hogy legyen időtök foglalkozni vele, megtanítani tanulni, megtanítani bátornak lenni és tisztelnie saját magát. Ezek nagyon fontos dolgok. Mert lehet az ember intelligens, ha:

-szorong

-nem áll ki magáért

-hülyeségen jár az esze

-nincs egy jó terve az életére

-nem motivált abban, hogy jól teljesítsen

-nem szorgalmas, nem teszi bele azt az időt az adott dologba (pl gyakorlásba), ami nélkül úgysem fog menni

-fél a kudarctól, problémakerülő

-rossz a stresszkezelése

-nincs benne kitartás

-nem rendelkezik jó kapcsolatteremtő és kommunikációs készségekkel

-nyomorban nő fel, érzelmi elhanyagolásban

-nem integrálódik a társadalomba valamilyen formában (nagyon fontosak a kapcsolatok a mai világban)

-nem nyitott a világra, nem képes fejlődni és lépést tartani a változásokkal

-nem rendelkezik a képességgel, megfelelően megszervezze az életét, beossza az idejét, pénzét, stratégikus legyen

A tiédet nem kell.

Gondolom nem fogunk elbeszélgetni arról hogyn lehet megkeresni egy gráfban a hurkokat.

Jóllehet az intelligencia genetikailag meghatározott, a környezetnek óriási szerepe van a gyerek tényleges képességeinek kialakulásában. Hiába lenne valaki szuperintelligens, ha gyerek korától kezdve csak a tévé-telefon-számítógép kombóval találkozik, a szülei sosem ellenőrzik az általa fogyasztott tartalmakat, sosem beszélgetnek vele, sosem adnak a kezébe egy könyvet és talán még a tanulásban sem ösztönzik. Ha rossz társaságba kerül és a környezetében senki sem értékeli a valódi tudást/műveltséget.

Olyan ez, mint a kinézet. Persze, genetikai háttere is van, de egyes, gyerekként-tiniként csodaszép c-lányok neonszín ruhákban grasszáló, nyolcvan kilós, zsíros hajú, fogatlan harmincasok lesznek, míg szerényebb adottságokkal megfelelő életmód mellett simán lehet valaki szép.

Ezt a baromságot! Még egypetéjű ikrek esetén is mértek eltérő IQ-t.

Rengeteg testvért ismerek, ahol az egyik okos, a másik meg buta, és nyilván náluk sem hasonló az IQ.

Ha az elméletednek lenne értelme, akkor a testvérek hasonlóan okosak lennének. Olyan pedig nem fordulhatna elő, hogy két normális IQ-val rendelkező embernek értelmi fogyatékos gyereke szülessen.

Spiritualizmusról azért még olvasgass kicsit, te kis tudományhivő.

A földi ember kb semmit sem tud a világ működéséről, te meg tényként kezeled, amiket találgatnak, miközben az egész alapja már nevetségesen abszurd.

Reális lenne. Én meg szoktam mérni a jövendőbelim okosságát, de ennél sokkal fontosabb dolgokkal foglalkozom a másikban. Az iq-t kvázi csak érdekesség miatt mérem meg.

#28

Kiègek a laposföld hívőkön🤣

Remélem nem használsz olyan "javakat" amiket tudósok , mérnökök fejlesztettek ki , és mindennapi életed minden pillanatát a spiritualitásod viszi előre