Mivel az intelligencia genetikailag meghatározott, ès kb. ugyanaz marad gyerek ès felnőttkorban is, akkor nem lenne reális megmèrni az intelligenciáját annak, akitől gyereket akarunk?

Nem konstans.

Ha azt nézed hogy egy ujszulott 3 nyelvet megtanul anyanyelvin, es sorolhatnám hogy a gyerekek saját magulhoz képest mikre képesek amikre a felnőttek már képtelenek saját magukhoz viszonyítva, az intelligencia egy folyamatosan romló állapot, ami ugyan kordában tarthato de ennyi.

Stephen Hawkingot idézve, az aki az IQ-jával dicsekedik, annál nagy baj van.

Én egy magas intelligenciájú férfi gyereke vagyok. A magadat úgy értem, hogy 130 felett.

Hogy fogalmazzak... nem apának való ember. Szóval sok gyermekkori traumatol mentett volna meg egy "kevésbé" magas IQ-val rendelkező apa.

Pl egy gyerek nekimegy es megprobálja azt is ami számára lehetetlen, de ha az anyja bíztatja hogy sikerul felmászni menni fog, akkor hinni fog abban hogy meg tudja csinálni.

Es akkor mondd azt pár fwlnőttnek hogy epitsen házat alaoítson céget találja fel a rák ellenszerét, mert menni fog. Helybol csak röhögnének.

Önhit, önbizalom, a saját képességekben a remény, stb stb

Vagy pl felelem az injekciótol. Bíztatasra képesek lekuzdeni a saját felelmeiket. Mondd azt egy felnőttnek hogy ugorjon ki repülőből vagy akármit ami félelmük, a felelmekkel nem néznek szembe.

Stb