30 éves egyedülálló nőként mennyire kínos szülőkkel lakni?

A mostani ingatlan ès albèrlet árak mellett senkinek sem ciki a szüleinèl lakni. Mèg az 50 èves Józsinak sem.

Érdekes kérdés. Szerencsére én most találtam egy megfelelő lakótársat, és még 30 éves korom előtt el tudtam költözni. Persze ki tudja mit hoz a jövő, vissza kell-e még mennem a szüleimhez lakni, vagy sem. Viszont őszintén meglepődtem pozitív értelemben nagyon sok válaszon, miszerint amíg nincs senkijük, addig miért ne élhetnének a szüleikkel, egymást segítve, ha egyszer kijönnek egymással, aztán ha jön valaki komoly, majd vele együtt közösen felépítenek egy közös életet saját fészekkel. Én is alapjáraton így álltam a dologhoz, más okok miatt döntöttem úgy, hogy lépek. Viszont rengeteget tájékozódtam párkapcsolati elvárások tekintetében, és sajnos vagy nem sajnos, de rengeteg nőnél alap feltétel, hogy ne éljen a férfi a szüleivel... így viszont erősen patthelyzet van, ha a férfi - aki egyébként teljesen logikusan - addig nem akar egyedül egy albérletben gürcölni, amíg nincs senkije, azért nem kell a nőnek, mert nem él külön a szüleitől...

Maradjunk inkább ott, hogy az a csaj, aki a szüleinél lakik az általában gyerekkel teszi, mert elvált és visszaköltözött a szüleihez. A fiatal felnőtt lányok nagyon kapósak és gyorsan elkelnek, azaz a pasihoz költöznek még akkor is, ha az kicsit idősebb. Aztán ha nem jön össze a dolog és a csávó félrekúr (megteheti, van saját lakása), akkor jön a visszaköltözés a szülőkhöz, de ha van egy kis esze, akkor viszi magával a lakást és a kocsit is...:DDDDD