Ha 23 éves koromig csak durva csalódások értek, akkor érdemes elengedni, feladni a társkeresést, ismerkedést?

Inkább csak pihentesd egy ideig. Pár hétre engedd el a témát. Ha én most egyedülálló lennék, akkor például tovább aludnék, később járnék dolgozni (és nyilván később is végeznék), aztán elmennék heti 2-szer edzeni (kondizni, futni, úszni, stb). Beújítanék néhány ruhát, hétvégén pedig próbálnék programokat csinálni. Kis utazás, buli, ilyesmi, hobbik, vagy tanulnék valamit.

Tudom, könnyű ezt mondani, amikor az ember nem érzi a magányt és a nők hiányát, de van azért bőven előnye az egyedülállóságnak is. Én örülnék, ha megint 23 éves egyedülálló lehetnék.

Nem kell nekiidnulni, hogy : na én most elkezdek társat keresni. Neeem.

Élni kell, jönni menni de ne lefelé a mobilt nézve, hanem kiegyensedve és majd jön a társ magától szemben, de akkor meg kell kultúráltan szólítani és kész. Nem stresszelve pánikolni.

1-es.

Mi ez, energiabefektetésből lesz kapcsolat, de csak akkor, ha megtérül valamikorra ?

EZt a baromságot. Nálam a kapcsolat abból lesz, hogy megmagyarázhatatlanul el kezd vnzó lenni egy lány, majd ha úgy ér hozzám és csókol meg, hogy kiráz a hideg és elindul a vágy, na abból lesz kapcsolat.

A többi ésszel kreált-ámított mérlegelt tulajdonságok sorából max. adok-kapok lesz, meg egy két gyerek.

Ugyanez a mentalitás van jelen nálam is.

De azért van bennem remény, szerintem nem az utolsó nagy szakításom volt.

Kicsit üresnek érzem magam, amolyan passzívnak.

Vannak érzéseim, de muszáj el nyomnom picit, mert el kezd hiányozni az ex.

Szóval kérdező, fel a fejjel, szerintem lesznek még szép évek előtted is.

Én is ebben bízok.

22f