Ma már tényleg minden férfi ilyen?

Közeledve a 30-hoz, ismét szingliként sokat gondolkozok azon, hogy egyáltalán érdemes lenne-e valaha ismét kapcsolatban élni. Több komolyabb kapcsolatom is volt, együtt is éltük, de szinte mindig hasonló problémák ütköztek ki. Én már rendelkezem némi egzisztenciával. Egy egész korrekt munkahely, lakás, autó...Ismerkedés során mindig igyekeztem az embert nézni és nem a körülményeit. Nem érdekelt, hogy hol él, mennyit keres, stb. Sosem sajnáltam megosztani azt, ami nekem van, azonban egy idő után zavaróvá vált, hogy felém az elvárások az egekben vannak, de ha nekem van szükségem valamire, akkor már egy anyagias pics@ vagyok. Példák:

-ha szükségem van a kocsimra, ezért nem adom kölcsön, önző vagyok.

-ha egyszer megkérem, hogy tankoljon már bele, akkor azzal vág vissza, hogy ő soha nem várna el ilyet tőlem, anyagias vagyok.

-lakásvásárlás során elvárás, hogy ott vegyek lakást (saját pénzből), ahol ő szeretné.

-ha megkérem, hogy segítsen a lakásfelújításban (nem anyagilag), akkor kihasználom őt és csak ezért vagyok vele. Pedig ő is a lakásban él és a rezsi felén kívül semmi nem terheli.

-szüljek, de mellette valahogy dolgozzak is, hiszen az ő fizetése nem elég 3 személy eltartására. Természetesen a gyerekkel járó minden költség is engem terhelne, de segítséget azért kapok. Nem is akarok gyereket...

-tanuljak még, keressek jobban kereső vagy másodállást.

-hagyjam abba a hobbimat, ne járjak bulizni, mert egy felnőtt nőnek otthon a helye.

Sajnos nem egy és nem két embernél fordultak elő ezek...Ismertségi körömben is sok a hasonló tapasztalat. Tényleg itt tartunk?