Mindenki saját magához méri az ellenkező nemü lehetséges partnereket, vagy hogyan müködik ez? Normális e hogy nekem vannak igényeim, nem azt számolom, hogy jaj ez is meglehetett volna?

Igen, egy pontig az ember magához méri az ellenkező nem tagjait. Karcsú, de átlagos arcú lányként tudom, hogy nem a bredpitt típusú férfiak álma vagyok, de a velem egy szinten levő férfiak közt is bőven látok olyat, aki egyből bejön vagy olyan jó a személyisége, hogy az alapjárotan átlagos külseje vonzóvá lesz a számomra.

Azt viszont nem tudom, hogy mi a helyzet a nagyon csúnya emberekkel. Mert oké, keresgéljenek a saját szinjükön, de a vonzalom akkor sem racionális meggondolás mentén alakul ki. Ráadásul a kapcsolatuk során mindvégig pontosan tudják, hogy csak "egymásra fanyalodtak".

Persze.

Amikor interneten párt kerestem, akkor emlékszem, sok visszautasítás közben egyszer írt nekem egy lány, aki 160cm volt és 80kg. Én meg 180cm és 68kg. Hát én is arra gondoltam, hogy ha nekem normális alakom van, talán a partneremtől is elvárhatom ezt. Képen egyébként úgy nézett ki, mint egy hordó.

Az, hogy ki tetszik meg és ki nem, az tőlem független. Akárhogy nézek ki, azt nem tudom befolyásolni, hogy kit találok vonzónak.

Viszont azt, hogy kihez közeledek, kinél kezdeményezek, már nagyban befolyásolja a racionális énem, aki felismeri, hogy kik azok a férfiak, akik az "én ligámban" vannak. Az a szerencsés, akinél a két halmazban (ki tetszik és kinél érdemes kezdeményezni halmazok) legalább részben van átfedés. Én szerencsés vagyok :) De elhiszem, hogy van olyan eset, amikor ez annyira nem egyszerű.