A nők miért gondolják, hogy a rózsaszín ködös állapotban választott pár az jobb, mintha egy komoly szakember gárda vagy a szüleik választanának társat?

Van két kérdésem a kérdezőhöz.

Honnan tudod, kik lesznek a döntőbírák, és hogy úgy fognak dönteni, hogy az neked tetszen.

Ha teszem azt erőszakkal hozzád adnak egy nőt, aki neked még tetszik is, és ő egyszerűen undorodik tőled, megtagadja, hogy főzzön, mosson és szexeljen veled, akkor mit csinálsz? Megerőszakolod, vagy hogy? Mert ettől még tetszeni nem fogsz neki.

Régen azért tűntek jónak a kapcsolatok, mert a nknek kuss volt, és elég komoly következményei lettek volna annak, ha felszólalnak. Nem azért nem volt válás, mert olyan rohadt jók lettek volna azok a kapcsolatok, hanem mert a nők féltek a veréstől, féltek attól, hogy a jóhírük bemocskolódik, ha válnak, kinézi őket a társadalom. Az én nagyszüleim elváltak még valamikor a '70-es években, tehát nem is olyan nagyon régen, mindkettő hibájából, és mégis a nagyanyám kapta az ívet inkább.

Az én szememben nem jobb az, hogy oké, örökre társ, ha az közben nem hagy engem érvényesülni, a hobbijaimnak élni, össze-vissza csal engem, ver - és ennek tetejében valószínűleg nem is vonzódom hozzá. És ugye a legtöbb esetben azért a szülő nem úgy keresett társat a lányának, hogy kivel lenne a lányom legboldogabb, hanem úgy, hogy:

- a választékból kinek a társaságával lehet a legjobban hencegni mások előtt

- ki az, aki a legjobb parti anyagilag

- ki az, aki a "legkívánatosabb" egyén, ami a származását, bőrszínét, vallását illeti

Én örülök annak, hogy van szavam és igen, annak is, hogy van felelősségem a választásban, és nem vagyok senkinek kiszolgáltatva. Ha hibázom, az legalább 100%-ig az én döntésem... ugyanannyi hibalehetőség van abban is, ha más választ helyettem.

45.

Ha ez teljesen tudományos alapokon történne, akkor nem feltétlen lenne rossz, de erre az emberiség nincs felkészülve, túl sok jelentőséget adnak olyan dolgoknak, mint az ún. "emberi érzelmek", meg üldöznek olyan nem létező idilleket, mint a szerelem, hogy ez egyelőre lehetetlen.

Eljön a világ, amikor majd logikusan fognak dönteni, és az emberi érzelmek eltűnnek a süllyesztőben, az egy idilli világ lesz, nem lesznek kicsinyes összecsapások, érzelmi zsarolások, "ki a keményebb" verseny sok személy között, háborúk azért mert XY nép bekattant.

Kár, hogy ez nem most van. Sok szenvedéstől lesz megkímélve a faj.

46

Ha a boldogság, a szerelem, a szabadság nem lesz fontos... Akkor mi értelme lesz élni?

47.

Jelenleg ez a három dolog is csak szűk rétegek számára elérhető a szó konkrét értelmében.

Többségünk nem szabad, pénzügyi függőségben élünk, kevés ember teheti meg, hogy soha többé nem megy ki a házából, vagy indul világkörüli útra, vagy csak küldi el a főnököt melegebb éghajlatra, mert nem teheti meg ezeket, mert nem szabad. A következmények "rabjai" vagyunk ilyen téren. Sokan válni sem tudnak, anyagi okokból, jópofizni kell a kollégákkal stb.

Szabadságunkat egyedül a viszonyításból merjük, mert Észak-Korea vagy az arab államok rosszabbak. De szabadok mi sem vagyunk.

Boldogság? Ha annyi ember lenne boldog, amennyinek kellene, akkor nem lenne a fél világ függő. A függőségek a boldogság hiányát, rossz pótlási kísérletét feltételezik. Alkoholizmus, láncdohányzás, drogok, gyógyszerfüggőségek (fájdalomcsillapítók, nyugtató, altató, antidepresszánsok), munkamánia, kényszeres viselkedés, pornó, evés, só, zsír, játék, tisztaságmánia, agorafóbia, paranoia... Ezek nagyrésze a szabadság eszményét is elveszik, mert a függő a függőség tárgyától függ, annak rabja. Boldog ember nem rabja egyiknek sem.

És mivel a többség valamelyikben érintett, így a ténylegesen boldog emberek száma alacsony, nagyon alacsony.

A szerelemnek meg ilyen egy a háromezerhez vagy valami hasonlóan jó aránya van, iszonyat pici az esélye annak, hogy két ember pont jó időben, jó helyen, egymásnak pont megfelelve és vonzódva, exek, idióta rokonok, köcsög munkatársak meg minden egyéb nélkül találkoznak. Lehetséges, csak iszonyú kicsi az esélye, egyszer elkezdtem számolgatni és csak 1-2 tényezővel számolva is majdnem 100 lehetőség jött ki, amiből összesen 4 van, ami ideális és további 8, ami elmegy - a többi bukta.

Ezért bár létezni akkor se lenne értelme - ahogy most sincs - de az érzelmek megszüntetése eltüntetné a szomorúságot, a fájdalmat, a depressziót, az ürességet, az élet értelmetlenségének érzését, mert akkor legalább jéghideg logika vezérelvei mentén, ezek "felesleges mellékdolgokká" válnának. Embernek lenni, túl fájdalmas, és alig jár örömmel.

Ha létezne a mindenkire kiterjedő eutanázia, milliók-milliárdok jelentkeznének. Túl sok a kín és a fájdalom a világban.

49.

Pontosan, ezzel eleve kizárnák a hibásan születéseket, degeneratív betegségeket, öröklött problémákat, ami sok-sok ember boldogságát, szabadságát elve kizárja, szerelemről nem is beszélve. Előre tervezett egyedszámmal, ami megszüntetné az éhínséget, az aránytalan korfát, a demográfiai "bombát", amiket érzelmi alapú világunk SOHA nem fognak tudni még csak javítani sem, nemhogy megszűntetni, mert Putyin éppen farkat még össze az ukránokkal, mert az amcsik fegyvert akarnak eladni, mert az iszlám vallás összecsap a zsidóval, mert milliók lesznek a drogok rabjai, mert szar családban nőttek fel, vagy szar országban, amit egy másik kizsákmányol - sima kapzsiságból.