Miért hihetetlen és lehetetlen, hogy egy 32 éves férfi valóban szerelmes egy 23 éves érett nöbe?

Tett fel itt egy kérdést valaki erröl nemrég, hasonló helyzetben van mint én, hogy huszonéves nök összejönnének-e egy 32 éves, elvált, gyerekes, de ápolt, sportos, önálló férfivel? A legtöbb válasz az volt, hogy a gyerek kizáró ok, meg hogy nem lesznek senki gyerekének a dadája, gyámja mert túl fiatalok ehhez.

Én úgy vagyok ezzel, hogyha a párom lenne a kiszemelt 23 éves csaj, akkor nem eröltetnék semmit. Föleg nem kellene a gyerekemre vigyáznia, mindent úgy csinálnék mintha ketten lennénk mint jelenleg. Ha nálam van a gyerekem, akkor én kenném neki a kenyeret, én föznék rá, én mondanám a mesét, stb. Ha a páromnak bármikor lenne kedve ezekben részt venni annak örülnék, de ha úgy döntene hogy jó ideig inkább nem jön át ilyenkor, azt se venném a lelkemre. Megérteném.

Hangúlyozom, nem a fiatalsága és szépsége miatt tetszik nekem ez a lány. A humora, személyisége, mosolya fogott meg, azért szerettem bele. Nem érdekel hány éves, eszemben sincs villogni vele senki elött.

Szerintetek most ilyen esetben is nekem esélyem se lenne? Kijöttem a gyakorlatból, rég nem csajoztam, még várakozó állásponton vagyok. Úgy is lehet mondani, be vagyok rezelve kicsit. Túl tetszik a csaj. Ha nem fogott volna meg belsöleg, akkor már rég elhívtam volna, de így tétje van számomra a dolognak. Mit gondoltok?