Miért hihetetlen és lehetetlen, hogy egy 32 éves férfi valóban szerelmes egy 23 éves érett nöbe?

Azt gondolom, hogy nekem személy szerint 23 évesen szóba sem jöhettél volna, de volt olyan barátnőm, aki 23 évesen simán elfogadta volna, ha a párjának gyereke van, mert annyira odavolt a gyerekekért.

Szóval azzal semmit sem veszítesz, ha megpróbálod. Ha nem próbálod meg, akkor tuti nem jön össze. Ha megpróbálod, akkor vagy összejön, vagy nem. És ha nem is jön össze, legalább elmondhatod magadról, hogy megpróbáltad. Veszíteni csak azzal veszítesz, ha meg sem próbálod.

Úgyhogy hajrá, hívd el, meglátod, mi sül ki belőle.

Miért ne lehetne?

N

Csak most olvastam, hogy gyereked van. Ez már változtat a helyzeten. A korkülönbség rendben van, de sajnos a gyerek rontja az esélyeidet.

N

Szedd magad össze. Olyan nincs, hogy nem akarod elhívni, mert nem akarod kockáztatni, hogy a neked nagyon tetsző csaj visszautasít. Ha nem hívod el, száz százalék, hogy nem lesz semmi. Egyébként nincs semmi rendkívüli egy 23/32 párosításban, inkább a gyerek lehet kizáró ok, de ezt sem fogod megtudni, ha nem lépsz semmit. Ha visszautasít vagy bármi egyéb miatt nem passzoltok, majd találsz más értékes nőt.

"Hangsúlyozom, nem a fiatalsága és szépsége miatt tetszik nekem ez a lány"

Egyébként nem bűn az sem, ha tetszik a szépsége és a fiatalsága (hiába próbálják egyes idősebb és/vagy nem túl szép emberek annak beállítani).

Sok párkapcsolat van ekkora, vagy még nagyobb korkülönbséggel, annyi, hogy amikor TUDATOSAN keres az ember, pl. társkeresőzik, akkor jellemzően max. 5 év korkülönbséget állít be. Ettől függetlenül, ha beleszeret pl. valaki egy munkatársába, aki esetleg 9-10 évvel idősebb, ugyanúgy összejönne vele.

Én is így vagyok. Sosem kerestem idősebb párt, a legnagyobb korkülönbség is eddig 3 év volt, most pedig beleszerettem egy 10 évvel idősebb férfiba. Én mondjuk 26 vagyok.

Viszont a gyereknevelés nem erőltetés kérdése. Ha van gyereked, akkor hozzád tartozik, ugyanúgy, ahogy az anyjával is marad egy kapocs, és emberfüggő, ki hogy kezeli a dolgot. Mármint, hogy anyuka is továbblép-e, vagy igyekszik keresztbe tenni. Én nem örülnék, ha nem tudnám a páromat bevonni az életemnek minden részébe, és mondjuk csak akkor tudnék a gyerekemmel lenni, ha ő nincs ott. Nekem nincs gyerekem, de volt már olyan párom, akit sem a családom, sem pedig a barátaim nem bírtak, és így konkrétan sok jó, közös időtöltésről lemaradtam. Hiszen vagy exemmel voltam, vagy a többiekkel. Ha egy helyen volt mindenki, akkor tapintható volt a feszültség, bár senki sem szólt semmit.

Nem jönnék össze én sem gyerekes pasival. Tök mindegy, hogy nem kellene bevonódnom, a gyerek akkor is ott van.

Én majd olyan családot szeretnék, ahol csak közös gyerek van, nincs mozaikcsalád, meg féltestvér. A gyerek anyja is mindig az életed része lesz, ez is negatívum. Te is úgy írod, hogy "olyankor nem jön át" a csaj mikor ott a gyerek ha nem akar. És ha már összeköltöztök? Egy komoly kapcsolatban, ahol a cél a közös élet, ott nem lehet figyelmen kívül hagyni az előző kapcsolatból érkezett gyereket. Randizgatni persze lehet simán, de az akkor nem nagy szerelem, ha bele sem gondolnak a felek, hogy egyszer majd magasabb szintre emeljék a kapcsolatot.

Azt senki nem tudja, hogy ez az adott nő hogy áll a gyerekes pasikhoz, lehet elfogadja. De figyelmen kívül hagyni a gyerek létezését nem lehet.

23 vagyok, gyerekes pasibol én sem kérek. A korosztályom, de sőt a 30as korosztály is még tele gyermektelennel.

De! Ez nem jelenti, hogy annak a lánynak is kizáró ok.

Hat én se kapkodnék gyerekkel rendelkező férfi után 26 évesen!

Azt hiszem fogadd el hogy már kettesben maradsz a gyerekeddel. Legalább jobban oda tudsz figyelni rá hogy felelősségteljesen feltudod nevelni!