Túlsúlyos nők.Hogyan állnak a férfiak hozzátok? Szoktak udvarolni,bókolni? Bunkó beszólások is vannak? Ti hogyan álltok magatokhoz?

Mikor kövér voltam, láthatatlan voltam. A részegek, munkások beszóltak, de azok mindenkinek.

Csúfolni érdekes módon a szintén csúnya/kövér férfiak csúfoltak, a jóképű férfiak nem bántottak. Nyilván nem is vonzódtak hozzám, de emberszámba vettek.

Nem szólok hozzájuk, nem nézek rájuk. Ők se szólnak hozzám, ők se néznek rám. Megvagyunk a magunk külön kis világában.

Én elégedett vagyok magammal.

Én is csak múlt időről tudok nyilatkozni szerencsére.

Jelenleg is láthatatlan vagyok, de régebb még inkább az voltam.

Most még úgy-ahogy udvariasak velem a férfiak, pl kinyitják előttem az ajtót, de régebb még csak meg sem tartották maguk után.

Szóval a tanulság számomra az, hogy lehet a testem bármilyen (és igazából most elég jónak tartom, pedig tényleg nagyon kritikus vagyok magammal szemben), átlag vagy átlag alatti arccal kb. Észre se vesznek.

A túlsúlyom ellenére igyekszem csinosan öltözködni, illetve arcra szerintem kifejezetten szép vagyok.

Szoktam bókokat kapni, meg nyilván bunkó dolgokat is, de kedvesség több.

Igyekszem egészségesebben táplálkozni, de nem fogyózok. Elfogadtam így a külsőmet, sokat foglalkozom magammal, úgyhogy nem panaszkodom.

Szia! Nekem nagyon vegyes, de mivel a másik oldalt nem ismerem (mármint a vékony lányok nézeteit), gondolom ugyanúgy nem jön be mindenkinek mindenki. A bunkóbb beszólások kb. kamaszkoromig értek (bár ott is kortársak, féltő tanárok, na meg a lesajnáló pillantások), utána ahogy elkezdtem saját stílust és kisugárzást építeni, rendben jönni magammal valahogy elmaradtak, mostanra nincs is. Ha udvarlás és bókolás alatt azt érted, hogy kitüntet valaki a figyelmével, mosolyog, flörtöl, akkor igen, elő szokott fordulni.

Önmagammal sosem vagyok elégedett, de ez szerintem a nők 89%-ra szintén igaz. :)

Túlsúlyos nő voltam / vagyok.

Bár általában 20 kilóval mindig kevesebbnek gondolnak.

Én szépnek latom magam, van önbizalmam, megnyerő kisugárzásom.

Mindig is volt rám "kereslet"

Elég sok kapcsolatom is volt.

Komoly és alkalmi is.

Én nem éreztem hátrányát sosem az alakomnak. Pedig én is megválogatom milyen férfiakkal állok szóba.

Nálam mindig kisugárzás függő volt a dolog.

Voltam 120 kilós lány, akkor madarat lehetett velem fogatni mert sok téren bejött az élet, és még a szalagkorláton is átverekedte magát egy hapsi, hogy elkérje a számomat.

Voltam teljes depresszióba, bezárkozva 79 kilóval és a kutyát nem érdekeletem.

Nem a súlyomtól függöt mennyire vagyok kelendő, hanem a lelki hangulatomtól.