Miért érzem azt, hogy "incel" vagyok?

26 éves srác vagyok. Soha nem volt senkim, még egy csók sem csattant el egy lánnyal, szűz is vagyok. Még az utóbbi lenne a legkisebb baj, de az intimitás nagyon hiányzik. Persze kórtünet, hogy iszonyú magányos vagyok, de úgy érzem, ha nagy ritkán találkozom, vagy beszélek telefonon valamelyik ismerősömmel, nem vagyok nyomi, akitől mindenki szabadulna. Normálisan, jókedvűen tudok beszélgetni sokszor órákon át. Soha nem éreztem azt viszont, hogy amikor egy társaságban ott van egy lány, aki szingli és alacsonyabb nálam (tehát egy szóval sem mondom, hogy olyanoknál próbálkoznék akik amúgy totál esélytelenek), egy beszélgetés során közelebb kerülne hozzám; mindig átnéznek rajtam. Így volt legutóbb is, amikor egy házibuliban tök sok közös téma volt, írtam is neki, mivel ismerősöm FB-on, de nem kaptam választ, meg se nyitotta az üzenetemet. Az arcom nem túl férfias, a hangom nagyon fura, vékony is vagyok. Le szeretném szögezni, nem vagyok semmilyen incel közösség tagja, de már számomra ez az állapot annyira terhes és nyomasztó, hogy már azon vettem észre magam, hogy amikor nem szükséges, ki se megyek az utcára, nem is eszek rendesen. A szobámban ruha hegyek állnak és reggelente csak a kávét szürcsölve olvasgatom a híreket, sokszor órák hosszat, ha aznap nem kell sehova menni. Tudom, ez nem egy barátkozós, ismerkedős kategória, de jó lenne egy olyan velem korú srác, akivel ezt meg tudjuk beszélni, esetleg találkozni. Én tényleg ki akarok ebből a nyomasztó helyzetből jönni, de egyedül nem megy.