Mi az oka annak, hogy a 20-as 30-as korosztályban egyre több motiválatlan férfi van, akiknek már nincs is nagyon kedvük ismerkedni?

59# "Nem bírom elviselni a drámát vagy lényegtelen apróságok miatt ápolgatni a másik lelkét, vagy a felesleges feszültség generálást. Rengeteg energiámat és időmet felemésztik a semmire az ilyen helyzetek, és az időt visszakapni nem lehet"

Számomra ez mind csak rizsa (nem kötekedésképp, de ezt most kiírom magamból). Egy jelenlegi VISZONYLAG szar állapotot mentesz fel egy LEHETSÉGES még szarabb állapottal. Miközben nem tudhatod, mit adna neked az a kapcsolat, amiről jelenleg fogalmad sincs, mivel egyedül vagy. És végső soron, mit adna NEKTEK, kettőtöknek (Ugye? Erről gyakran megfeledkezünk, saját életünkért való nagy aggódásunkban) Gyerekvállalásról már nem is beszélek, mert arra mondhatod, hogy ódivatú, narancs-krumpli-csok-szagú avítt dolog, amit oké, elfogadok.

Viszont ezt az érvelést már csak azért is tartom önfelmentésnek, mert ha minden olyan szociális interrakciót minimalizálni akarnék, mondván, hogy azok elemésztik a drága időmet, idegszálaimat satöbbi, akkor mi van a barátokkal? Barátok között nincsenek problémák, feszültségek? A velük töltött idő nem vész kárba?

Ennyi erővel beköltözhetnék egy terráriumba, ahol elvegetálok egyedül, magamhoz ölelve a drága Időt, Pénzt és Energiát, mint a hatéves Katika a plüssmaciját.

Személy szerint én egyre jobban unom ezt a 'keresgélést'. 5 éve próbálkozom, semmi siker. Előtte is volt, hogy évekig nem volt semmi, aztán valahogy mindig összejött valami, de ez az időszak már számomra sok. Meg a céltalan beszélgetések, amivel az időm megy csak el. Most volt 2 lány is, akivel ismerkedem/ismerkedtem. Az egyik 1 évvel idősebb volt nálam (34 volt), egy full átlagos, semmi extra nem volt benne. 1 hónapig beszéltünk kb, abból egy hét után megbeszéltük, hogy akkor találkozzunk. Először lemondta, családi okokra hivatkozva, utána rá 1 hétre szintén lemondta, mert lebetegedett, utána meg nekem nem volt jó, mert nem voltam azon a héten Pesten. Miután visszajöttem, kérdeztem, hogy akkor jó e a hétfő. Aztán írta, hogy "bocs, mégsem szeretne velem találkozni". Mondjuk legalább annyi volt benne, hogy ezt így leírta és nem instant unmatch, azért megkérdeztem, hogy mi ennek az oka, de lényegében okosabb nem lettem a választól, ami az volt, hogy "időközben rájöttem, hogy nem téged kereslek". Tudom, ez ilyen nesze semmi fogd meg jól lekoptató szöveg, szóval elköszöntem (nem voltam paraszt, vagy ilyesmi, mert biztos ezt kapnám meg mindjárt itt gyk-n). Aztán törölt.

A másikkal még 'beszélgetek', de ő meg nem valami beszédes. Ilyen tőválaszokkal hogy "értem", "igen", "nem", nem sokat lehet kezdeni, konkrétan ha beállok a sarokba, és elkezdek a falnak beszélni, kb ugyan ott lennék. Plusz hogy érdeklődést nem igen mutat. Most nem tudom, hogy alapjáraton ilyen e, viszont ilyen eseteknél nekem mindig úgy jön le, hogy annyira nem érdeklem.

Ilyen sztorikkal nem tudom, hogy hova kellene motiváltnak lennem, és ezek mostani friss események, korábbiakat meg sem említettem. Pedig egzisztenciám is van, sportolok is, baráti köröm is van, szóval tényleg nem értem.

"Te is romkomokon nőttél fel? Introvertáltként sem hittem, hogy bárki is szerethetne CSAK a belsőmért. Neked is fontos a külső IS, a belső IS, a lányoknak ugyanígy."

Nem, de írtam, hogy akkoriban nem néztem ki rosszul, csak nézhettem volna ki még sokkal, de sokkal jobban. Egy "cahd light" kategóriát simán megütöttem volna, ha kicsit foglalkozom a külsőmmel.

De abban bíztam vagy inkább úgy hittem, hogy a csajozás is működhet hasonlóan, mint a barátkozás, haverok szerzése, hogy csak úgy összesodródunk valakivel és a hasonló személyiség, érdeklődsi kör közelebb hoz egymáshoz.

Tudom, naiv voltam, elismerem.

"61-Milyen bartásogokról beszélsz te 2022-ben?"

Rajtunk áll, milyen barátságokat alakítunk ki, nem azon, hogy milyen évszámot írunk éppen. Sosem volt ez másképp.