A fiatalabbnak lányoknak a külső a legfontosabb szempont, az idősebbeknek az egzisztencia?

"Nem érted… Van az a humorosság, intelligencia hányados, ami kompenzálni tud egy alacsonyabb magasságot, ritkás hajat, apatestet, stb."

Te nem érted a kérdést akkor.

Az elsődleges dolog a külső lesz MINDIG.

És nem fogod tudni milyen a másik személyisége, humorossága, mert élből el fogod utasítani kizárólag a ritkás haja, apateste és az alacsonysága miatt.

A személyiség nem látható dolog, a külső jegyek igen.

Az apatestű, kopaszodó, alacsony srác megy tovább más nőkhöz, akkor lehet, hogy valakinek tetszeni fog annyira, hogy legyen esélye. De minél szarabbul néz ki annál kevesebb.

Persze ha már sikerül randiznia valmelyikkel, akkor egyre fontosabb lesz a közös érdeklődés, a megfelelő humor és intelligencia, de eddig el isk ell jutni, amihez normális/jó külső szükséges.

Magyarán ez az elsődleges MINDENKI számára. Férfiként én sem mennék el randizni olyan lánnyal aki nem tetszik, még kicsit sem elsőre. A nők is így vannak ezzel, ebben semmi probléma nincs.

"Azért van ám ilyen is, de annál jellemzőbb, hogy jó ideje barátok, osztálytársak vagy munkatársak előbb, és van ideje megismerni a másik személyiségét."

Igen és ebből lesz egy jó barátság. Párkapcsolat és a barátság között a külső a különbség. A vonzalom emiatt alakul ki. Ha csak a személyiség passzol, de nicns vonzalom (mert nincs olyan külseje a másiknak), abból maximum csak barátság lesz.

Nézd, amit felvázoltál, az akkor van, ha két ember nem ismeri jól egymást előtte és egy felszínes barom. Egy diszkóban lehet csak a külsőre alapozva csajozni a DJ pultnál, de egy ilyen lány a legritkább esetben lesz utána az Évike, akivel ünnepelheted az aranylakodalmadat.

Nem tudom a te ismerkedési szokásaidat, de én azért szoktam a férfiakkal és nőkkel beszélgetni egy csomó mindenről. Aki pedig ostobán nyilvánul meg, azt nem is veszem komolyan.

Arról beszélek, hogy több olyan párt, házast, ismerek, akik előtte évekig csak barátok vagy egy lazább baráti kör tagjai voltak, tehát jó párszor találkoztak, dumáltak is, de a szimpátián túl nem gondoltak egymásra másként, mert mondjuk épp egyikük foglalt volt vagy csak másra áhítoztak, vagy önmagukat siratták éppen. Aztán egyszer biztos másképp álltak a csillagok, amikor újra találkoztak. Két közeli rokonom és egy nagyon jó barátnőm is úgy ismerkedett meg a párjával, hogy már évekkel előtte is lett volna rá lehetőségük, hogy összejöjjenek. De voltak így már gimiben is osztálytársaim, hogy jaj, istenments, hogy vele... aztán mégis. Jó pár munkatársamtól is hallottam már olyasmiket is, hogy nekik mindig is a mittudomén a vörös haj volt a gyengéjük, mert xy is olyan, aztán tessék, egy totál más típust választottak és látszólag boldogok vele. Nekem is az exférjem rögtön hű-de-szerelmes volt belém, míg nálam meg vagy fél év kellett, mire "rászoktam" és rájöttem, hogy már én is (és utána csak lehúztam vele 20 évet, s mikor megcsalt, még mindig szerettem). Annyiféle történet van, nem csak az első látásra egymásba zúgnak. Persze, akitől totál undorodsz testileg, azt valószínűleg tényleg csak barátnak fogod tartani, viszont akit meg megszeretsz, azt szebbnek látod, legtöbbször még annál is, mint önmaga.

Erről mindig eszembe jut az tényleg ijesztő, egyébként rendes, de nem egy észkombájn utcaseprő bácsi, aki az utcánkat járja: bandzsa, büdös, nagydarab, de az a görbehátú, akin ott nő szőr, ahol nem kellene, és télen is csámpás papucsban nyomja - osztán mégis van valahonnan felesége, akire folyton nagy hangon panaszkodhat.