Sikerült már valakinek párt találni a "várok az igazira" hozzáállással?

Már nem hiszek abban egy cseppet sem, hogy valaha "férjhez fogok menni".

Most már nem olyan rózsaszín álomvilág az ellenkező neműekkel való barátságom sem. Csupa szerencsétlen alkudozás az egész.

Nem tudnám elképzelni, hogy párkapcsolatban éljek valaha is.

Ha így gondolkodtam volna, sosem lett volna senkim. Az, hogy igazi-e, csak hosszabb idő után derül ki.

N

Igen. Senkivel nem vágtam bele, mert éreztem, hogy gáz.

Megvártam, míg egy olyan jött szembe, akivel azt érzem, hogy érdemes.

#4:

+1

Sosem értettem, amikor valaki erre verte a nyálát. Azt pláne, aki kétévente megtalálta az “igaziját”.

Olyan, hogy szembejön az igazi, nem létezik. Jobban és kevésbé összeillő emberek léteznek, és attól függ, hogy "igazi" lesz-e, hogy mit tesznek érte. Sok felelősséghárító ember ott rontja el, hogy várja az igazit, és ha nem jön össze egy kapcsolata, akkor azt mondja rá, hogy "úgy látszik nem ő volt az igazi". Közben elfelejti azt a kis apróságot, hogy neki is "igazivá kellene válnia" a másik ember számára.

Ha két ember összeillik, tesz minden nap a kapcsolatukért, sok év alatt összecsiszolódtak, átéltek nehéz időszakokat, és mindig csak elmélyült a kapcsolatuk, igaz társként tudnak tekinteni egymásra, akkor rendben van, ha úgy hivatkoznak egymsra, hogy ő az igazi, vagy ő a nagy ő. De várni egy idegenre, meg úgy nevezni igazinak, hogy még alig ismered, az gáz. Az felelősséghárítás.

En sajna vilag eletemben olyan voltam, hogy annyira ovatos voltam a nokkel, mert feltem a visszautasitastol/lepni felejuk, hogy sokszor a nok szedtek fel engem. 20 eves koromra nem volt meg komoly kapcsolatom, 2db 1-2-3 hetes komolytalansag volt 17 evesen.

Mindig azt mondom magamnak es masoknak, ha jon valaki, akivel mukodik ugyis tudni fogom. Hat nem ez van. Most, hogy ezt leirtam, szarul is erzem magam..