Én vagyok az egyetlen aki képtelen barátságnál többet kialakítani olyan férfiakkal akikhez külsőre nem vonzódik?

Lassan 30 leszek és annyira magányos vagyok hogy sokszor már az öngyilkosságon gondolkodom. Az a baj, hogy ha valaki nem tetszik,nem látom helyesnek, szexinek akkor egyszerűen nincs semmi szikra, vonzalom és majdhogynem undorodok a gondolattól hogy hozzám érjen. Több ilyen férfi barátom van, kedvesek aranyosak, jól érzem magam velük ha van valami közös program de amiatt hogy nem jönnek be külsőre képtelen vagyok többként tekinteni rájuk mint egy barát. Volt olyan is hogy szexig erőltettem magamban ezt a dolgot valakivel aki külsőre egyáltalán nem volt az esetem és életem egyik legtraumatikusabb élménye volt, rettenetes. Azoknak a férfiaknam akikhez vonzódom, akiket helyesnek látok viszont nem kellek. Emiatt már 10 éve szingli vagyok és egyre nehezebben viselem. Más is van ezzel így vagy csak én vagyok ilyen elcseszett?? Ha van így valaki más is akkor ti mit csináltatok, mit lehet tenni hogy szépnek és vonzónak lássak olyanokat is akiket nem? Nem akarok egyedül maradni, de olyan kapcsolatra se vágyok ami egy langyos fos és semmi tűz nincs benne mivel hiányzik a fizikai vonzalom. Már néha arra gondoltam hogy egyszerűen próbálok nagyon erősen arra koncentrálni pl szex közben hogy valaki más az, aki mondjuk tetszik is. Csak ezt meg nem érzem fairnek a másik féllel szemben, én sem örülnék neki ha a férfi csak úgy tudja velem elviselni a szexet ha közben valaki másra gondol..