Előfordult már veletek hogy annyira belefáradtatok a társkeresésbe és a magányba hogy inkább lejjebb adtátok az igényeiteket és összejöttetek egy olyan emberrel aki már az elején nem vonzott titeket?

Az elmúlt fél évben társat kerestem (1,5év saját rehab után). Csalódott voltam akkor is, mikor nekem nem felelt meg valaki 1-1,5 hónap után és akkor is, mikor én nem feleltem meg. Rájöttem, hogy tűt keresek a szénakazalban. És csúnyán mondva, sok mocskon kell az embernek átverekednie magát mire megtalálja azt az egyet, akivel érdemes valamit kezdeni.

Az igényeimet nem adom le, mert már nincsenek éveim olyan kapcsolatokra, amiben nem érzem jól magam minden szinten. Attól nem félek, hogy egyedül maradok. Ez nálam egy döntés és nem kényszer.

Most próbálok magamra koncentrálni és kitörni kicsit a szürke hétköznapokból.

Nekem kínszenvedés volt olyannal, aki nem vonzott. Mondjuk ez a "nem vonzott" nem arról szólt, amit a kérdés kifejtésében megfogalmaztál, hogy egy számomra fontos tulajdonság nem passzolt, hanem úgy összességében az egész ember. Nem működött a kémia.

Kínszenvedés volt az elmúlt közel 8 év "nélkülözés" is magas libidójú, fiatal nőként (nyáron leszek 31), de akkor sem vagyok képes többé megerőszakolni magam... Amikor úgy kell komoly energiát belerakva meggyőznie magát az embernek, hogy na, valahogy csak érjen már hozzá a másikhoz, csókolja meg stb., annál kevés rosszabb van. De nem vagyunk egyformák, van, akinek simán megy vonzalom nélkül is, te ismered magad, hogy milyen vagy...

Szerintem azt fontos a te helyzetedben végiggondolni, hogy mi is az, amit elvársz, mennyire reális, és hogy van-e esély arra, hogy ha neked zsánered a 190 centis férfiak, mennyire tudnál vonzódni egy 180 centishez. Illetve azt, hogy ha te valamit változtatnál magadon (pl. zsánereid a fitness csajok, de te szétfolysz a székben), akkor tudnál-e válogatni a neked tetszők között.

15 évig nem találni senkit azért elég sok idő, és valahol valami biztos el van csúszva. Én amondó vagyok, hogy elsősorban önvizsgálatot kellene tartani, de amúgy nem ördögtől való ismerkedni olyanokkal, akik elsőre nem teljesen a zsánereid. Ez nem jelent elköteleződést, járást, szexet, semmit, csak beülni egy kávéra, beszélgetni, stb. Aztán, ha semmi, akkor semmi.

Nekem pont az a problémám hogy külsőleg sok nő tetszik, de belsőleg még nem találkoztam olyannal akire vágyom.

Lehet rossz világba születtem, mert így elég kilátástalan az egész.

Így marad számomra a csoda várása :D

28/F

Hát, nyilván 30-asként (főleg, ha a végefelé jársz inkább) már jóval nehezebb társat találni, mert ebben a korban már sokan megállapodtak, de még nem kezdtek el sorra válni az emberek. Így valószínűleg az ennyi idősen szinglik között arányosan több az, aki amúgy nem is való párkapcsolatra, mint a fiatalabb korosztályban. (Ez NEM egyenlő azzal, aki 30-asként szingli, feltétlenül baj lenne, mert NYILVÁN NEM). És sokaknak van már ennyi idősen gyereke. Illetve, ha még a gyerek nem is lenne probléma, egy egyedülálló anyukának sokszor jóval kevesebb lehetősége van sportosnak lenni, főleg ha semmi segítsége nincs. És ehhez hozzávehetjük, hogy a magyar emberek általánosságban mennyire sportosak :D. Meg

Ettől függetlenül abszolút nem lehetetlen, hogy ilyen társat találj, csak nehezebb dolgod lesz, mint 10 évvel ezelőtt. De ha hozod te is a szintet, akkor előbb vagy utóbb találni fogsz olyan nőt, aki megfelel.