Merjek most én kezdeményezni ennél a férfinál, vagy hagyjam már inkább békén?

Nagyon röviden próbálom összefoglalni: hatalmas szerelem, kölcsönös vonzalom, kémia, minden megvolt, vagy ha úgy tetszik, meglett volna, de sosem lehettünk egymáséi, mert mindketten házasok voltunk. Egyikünk sem csalta meg a párját. Ő el akart volna válni miattam, de én nem akartam, gyáva voltam, maradtam inkább a kapcsolatomban és szenvedtem. Az ő házassága nem rossz, nem kacsintgat belőle kifelé, csak miattam vált volna el, egyébként nem, nem nézelődik egyáltalán vagy ilyesmi. Megszakítottuk a kapcsolatot, mert nagyon nehéz volt így mindkettőnknek, de alkalmanként még így is összefutunk (nem tervezetten) és beszélünk. Az én házasságom más okok miatt közben véget ért. Nagyon szeretnék vele lenni, azóta másra sem tudok gondolni mint rá, rengetegszer álmodok is vele és idézem fel a sok szép emléket, de szégyellem is magam, hogy mikor ő is nagyon akarta, nem mertem lépni. Kínos is lenne kicsit az egész szituáció, nem akarok olyan önző disznónak tűnni, hogy a saját házasságomat tiszteletben tartottam, az övét meg nem. Nem ismerem a feleségét személyesen csak képekről, meg amiket ő mesélt róla, de szép és szimpatikus nő, nem tudom, hogy ha minden összejönne, milyen érzés lenne nekem utána nap mint nap tükörbe nézni. De jelenleg úgy vagyok vele, hogy vagy ő, vagy senki. Szerintetek?