Összjöjjek egy olyan lánnyal, aki elveszítette a korábbi szerelmét?

De, én értelek és leírom, hogy én mit gondolok erről.

Amikor valaki szakít a párjával, akkor önként dönt arról, hogy ki akar lépni a kapcsolatból. Ebben az esetben viszont arról van szó, hogy a lánynak és a párjának boldog kapcsolata volt, de a betegség közbeszólt. Ilyenkor keletkezik egy űr, gyakorlatilag lezáratlan marad a kapcsolat és az adott embertől függ, hogy mikor tud ezen átlendülni annyira, hogy új kapcsolatot tudjon teremteni úgy, hogy az új párját teljesen függetleníti a régitől, ergo nem hasonlítgatja össze őket.

Nekem az a véleményem, hogy én nem tudnék egy ilyen kapcsolatba belemenni, mert tudom magamról, hogy állandóan azon kattognék, hogy vajon miben vagyok jobb és miben rosszabb a nagy szerelménél, akit elveszített. Ebből kifolyólag extrán megfelelési kényszert éreznék. Persze ez csak az én véleményem, mindenki másként fogja fel az életet, illetve nagyon sok ilyen kapcsolat van, tehát működhet.