Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ha kicsinyes és megkeseredett lettem?
Szeretnék férjet, talán családot is...
De az eddigi 29 évem alatt azt látom, hogy nem fog összejönni a dolog, nem vagyok elég szép vagy kifinomult a férfiak ízlésének amit eddig elfogadtam és megértettem.
Viszont valami átfordult bennem nemrég.
Ha pár napja lettem volna szép és a lábaim előtt hevert volna álmaim férfija akkor oda-vissza lettem volna a boldogságtól.
Ma már visszautasítanám, csak azért, hogy úgy szenvedjen ahogy nekem kellett. És elégtételvételnek érezném, hogy be kéne érnie mással vagy epekedne utánam.
Nem voltam eddig abban a helyzetben hogy javítsak magamon (platszikai műtét, fogszabályzó), de már inkább nem is törekszem erre, mert félek, hogy az egóm felülkerekedne az erkölcsi nézeteimen ha elérem a célomat (ha meg nem érem el akkor felesleges a munkam, de nem is tudom így 30 évesen van-e egyáltalán időm megváltozni).
Hogyan változtassam vissza az életszemléletemet? Nem tudott a pszichológus érdemben semmit mondani, könyvek/egyéb anyagok se segítenek, bár még új a probléma.
"úgyhogy ez nem tűnik fenntarthatö stratégiának."
Hát egyszerre elutasítani minden férfit és vágyni egyre, nekem sem tűnik túl "fenntartható stratégiának"
Döntsd el hogy mit akarsz, és cselekedj aszerint!
Bármi is legyen a döntésed
14# Sokkal jobban értem a problémádat mint képzelnéd.
Igaz én a másik oldalról.
Nagyra értékelem a privát és az eddigi válaszokat, de nem kérem, hogy bárki megpróbáljon rámhajtani, főleg nem olyan aki a "kategóriám felett" van. Inkább szeretném a békés boldogtalanságot választani a bosszúéhes vegetálás helyett, csak nem tudom a gyakorlatban hogyan tehetem ezt meg - hiszen a hobbi meg az ilyen-olyan póttevékenységek nem hatékonyak.
Azért akarok változtatni mert a morális iránytűm helyben van, de úgy tűnik nem vagyok erkölcsileg annyira a toppon mint reméltem, ha ilyen mélyre tudtam süllyedni.
Tényleg vigasztal kicsit, hogy nem fogok olyan helyzetbe kerülni amivel visszaélhetek (ahogy egy korábbi válaszadó említette), de ez a jellegű vágy nem fér az értékrendembe, nem tudom elfogadni - ezért kérek segítséget (ahogy azt megtettem a pszichológusomnál is).
Miért lett lepontozva, hogy keress fel egy pszichológust? Láthatóan az önértékelésed nagyon durván elcsúszott.
Azt engedjük el, hogy a pszichológus érdemben nem tudott semmit sem mondani. Akinek minimálisan van rálátása a pszichológiára, az levágja, hogy még pszichológus közelében sem voltál.
Megjött a pszihológusreklám is...
Hiányoztál mint sárgaláz a lepratelepen
Összegezve:
- Jártam szakembernél, de te azt mondod nem jártam, mert önértékelési zavarom van ?? Tehát ismét: mivel van egy látszólagos tünetem (szerinted), ezért kizárt, hogy engem látott szakember.
Hát... neked aztán van rálátásod.
- Mivel ekkora szakmabeli vagy, akár írhattál volna valamilyen érvekkel alátámsztott tanácsot arra a helyzetre amit leírtam, de te inkább megkérdőjelezed a hitelességemet - ami rendben van egy névtelen oldalon, csak akkor már miért nem a teljes szituációt kérdőjelezed meg? Azt is mondhattad volna, hogy valójában egy borzasztóan intelligens, gyönyörű, fiatal, gazdag nő vagyok aki nagyon unatkozik, és az pontosan akkora hülyeség lett volna mint amit idebüfögtél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!