Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van az, hogy a legtöbb lány mellett úgy érzem, hogy nem lehetek teljesen az, aki vagyok?
Rengeteg lánnyal randiztam 20-30 éves korom között, viszont ezek túlnyomó része csak egy-két találkozás volt, semmi több. Talán túl válogatós vagyok, de a legtöbb lány mellett úgy érzem, nem tudnék bele szerelmes lenni.
Olyan, mintha egy-egy személy más és más "énrészeimet" aktiválná, és aki a legbensőbb énrészemet aktiválja, azzal tudom csak igazán jól érezni magam. Viszont ez eléggé el van temetve bennem a hétköznapokban, és eddig kb. egy darab lány volt, akinél ezt éreztem. Nála tényleg az volt az érzésem, hogy az első perctől kezdve teljesen belém lát. Se azelőtt, se azután nem éreztem ezt ilyen mélységében.
Már 30 leszek és eléggé megcsömörlöttem a randizásban. Ilyenkor hagyjam az egészet a fenébe és inkább horgonyozzak le valakinél és ne keressem tovább azt az érzést, amit akkor, annál a lánynál éreztem?
válasza:Inkább csak nagy általánosságban szerettem volna kideríteni, hogy egy tratós kapcsolatról beszélünk-e, amiben tényleg megismertétek egymást és csak valami külső körülmény (mondjuk külföldre költözés) miatt szakadt meg a kapcsolat vagy egy fellángolás/idealizált kép van róla a fejedben vagy annyira a jó oldalát mutatta, hogy persze, hogy te jól érezted magad a kapcsolatban, ő meg nem.
Igaziból nem is felém kell megválaszolni ezt, hanem magadnak felmérni, hogy mennyire volt igaz, hogy ő a "tökéletes társ" vagy mennyire csak egy "helyzetből adódik", pont ott pont ugyanabban az életszakaszban voltatok, de ez pár hónapig tartott volna csak, amíg el nem fejlődtök egymástól.
válasza: válasza:" Az emberek olyanokat akarnak megfejteni, aki érdekes számukra. 102 ilyen eset után nemcsak a nőkben van a probléma…"
Én szoktam félbehagyni ezeket a randizásokat általában. Persze van olyan, hogy valakinek én nem jövök be, de aki külsőre bejön, annál is sokszor azt érzem, hogy nincs sok közös bennünk.
Aztán vannak olyanok, akiken érzem, hogy nagyon jól tudnék velük működni, mert vonzanak is és a lelkiviláguk is olyan, de ők meg általában foglaltak. Meg persze az is igaz, hogy én sem az vagyok, aki lenni szeretnék.
"ennyiből nem lehet megítélni, hogy ki "teremtetett nekünk", csak ha túléli a kapcsolat a második szakaszt is, amikor már lehull lassan a rózsaszín szemüveg,"
Tudom, és ez általában igaz is, de én nagyon hamar "ráérzek" arra, hogy milyen a másik ember. Pont ezért van, hogy adott esetben egy amúgy jó csajnak is nemet mondok, mert látom a személyiségén, hogy olyan, hogy egy veszekedést nem tudna kulturáltan kezelni, és én nem akarok olyan előtt "levetkőzni" érzelmileg, aki nem eléggé empatikus és érett. Nem azt mondom, hogy ne legyenek súrlódások, mert legyenek, mindenhol vannak, csak nem mindegy, hogy egy ilyen szituban gondolkodás nélkül hozzávágjuk-e a másikhoz azt, amit csak mi tudunk róla és amivel a legnagyobb fájdalmat tudjuk okozni, mert megosztja velünk az életét, vagy képesek vagyunk egy ilyen helyzetben is intelligensek lenni és a másikra is gondolni. Egyébként pont ezért szeretem azokat a lányokat, akik nagyobb családban nőnek fel, főleg, ha van idősebb fiútesójuk. Valahogy normálisabbak szerintem. A másik, hogy elképzelhető, hogy azért van ez a fóbiám, mert van egy elég impulzív nőrokonom, és van vele tapasztalatom, hogy milyen, amikor egy lány férfias és nem nagyon lehet vele mit kezdeni.
Szóval csak azt akarom mondani, hogy van egy olyan képességem, hogy egy pillanat alatt le tudom tapogatni, hogy mennyire elfogadó és megértő a másik. Én is elég sérült vagyok, valszeg ezért fontos ez nekem ennyire. Egyébként jól el tudom ezt rejteni és sokszor nem is nagyon látják meg, milyen vagyok igazából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!