Mitévő lehetek egy ennyire jó nővel, ha még soha nem volt tartós kapcsolatom?

Sőt, kb semmilyen kapcsolatom nőkkel.

Így a húszas évek második felében azonban úgy tűnik, valakivel egymásra találunk, egy exkolleganővel. Már egy ideje ismerjük egymást és bár nem történt még semmi és nem lett kimondva, de burkoltan mindketten közöltük már egymással, hogy egymásba szerettünk, sőt olyat látunk egymásban, mint előtte még talán senkiben, akár egy egész életre szólóan.

A probléma a következő. Ő egy nagyon jó nő külsőre és belsőre, kb. bárkit megkaphat. Nekem pedig kb semmi előéletem nincs és ő ismer annyira hogy ezt tudja, vagy rájött magától, és ez bizonyára aggasztja őt is. Ez kimutatkozhat akár az események elején, akár benne a kapcsolatban (De már annyi ideje tetszünk egymásnak amit a legtöbb kapcsolat meg sem ér talán)

Attól tartok, ha ebbe belekezdek, akkor nagy az esélye hogy valami a tapasztalatlanságom miatt elromlik és ezzel elveszíteném őt. A másik, amitől tartok, hogy ha a legjobb forgatókönyv történik és működni is fog, akkor egyszer beüt nekem az, hogy még nem éltem ki magam egyetlen kapcsolattal és más nők felé fogok akarni nézni.

A legjobb forgatókönyv az lenne, ha másokkal, számomra komolytalanabbakkal megpróbálkoznék és aztán egyszer visszatérnénk egymáshoz, ha már eleget tapasztaltam, örök együttlétet tervezni. Mivel eddig még talán nem találkoztam olyannal akiért ennyire odavagyok, nem hiszem hogy ez után egykönnyen találnék.

De ha mással összejövök, lehet, hogy ezt nem bocsátaná meg nekem.

A fentebb említett problémák miatt nem tudom, mi lenne a helyes. Úgy érzem ha megpróbáljuk, akkor hamar elromolhat és elveszítem. Így viszont mindig itt van és itt marad, de sosincs igazán itt.