Vajon miért érzem azt mindig, hogy én nem akarom megosztani az életemet senkivel?

Nem akarom felhozni a családi múltat, de fix, h egyedülálló szülőd nevelt.

A hülyeséget félretéve: van, akinek ez bejön, de nagyon keskeny mezsgye választja el a mindenkit megdugnék,gyere szombat este fricit a kissé introvertáltabb, elfoglalt férfitól.

Eddig milyen sikereid voltak ezzel az elképzeléssel kapcsolatban?

Megertelek, en is ilyen vagyok. Elsohoz annyit fuznek hozza, hogy nekem a mai napig egyutt vannak a szuleim, es harman vagyunk tesok, szerintem en pont az otthoni tomeg miatt lettem ilyen.

Volt egyebkent ugyanilyen maganakvalo exem akivel egyutt is eltem, de az evek alatt nagyon elmentunk egymas mellett, mert folyton csak a sajat dolgunkkal foglalkoztunk. Aztan probalkoztam egy extrovertaltabb sraccal, na o meg az idegeimre ment, mert hiaba volt onallo, de minden szabadidejet velem akarta tolteni, igy magamra nem jutott idom, es folyton az eletteremben volt. Talan 200 negyzetmeteren elviseltem volna.

Most egyedul vagyok, es igen, neha hianyzik hogy legyen valaki akivel kozos programokat csinalhatunk, egy oleles, szex, de vegulis erre vannak a baratok, ha meg nagyon hancurozni akarok, fel tudok csipni valami sracot.

De kozben sokkal jobb a kozerzetem, es jobban tudom epiteni magamat egyedul, ugyhogy most ugy erzem erdemesebb ezt az allapotot fenntartanom.

Valahogy én is így vagyok vele. Szükségem van a saját személyes teremre, ahol csak én vagyok az úr. Minden tőlem függ, ha akarom, a földön hagyom a zoknimat, és majd akkor veszem fel, ha én úgy döntök. Ezen kívül az általános estéimet, amikor egyedül elvagyok a saját kis birodalmamban, - és vagy sorozatozok, vagy könyvet olvasok, vagy szimplán videojátékozok, de azt is szigorúan csak egyedül - nem adnám egy kapcsolatért. Ettől függetlenül eljárok én is néhanapján ide-oda, amikor éppen olyanom van. Moziba, vagy kocsmázni, de mostanában elég ritkák ezek. Nehezen tudnám elképzelni, hogy egy lány is így álljon az élethez, mint én.

29/F

"vagy egy ribinek kezelik az embert, és leszarják, szexen kívül nulla beszélgetés, vagy pedig a nagyon sok, akitől nem kapok levegőt."

Miről szeretnél beszélgetni?

Én ugyanez vagyok férfiben, szeretek sportolni, túrázni, olvasni, önfejleszteni, de nem tudnám elképzelni az életemet együtt élve valakivel meg hagyományos mérföldköveket meglépve.

Nőben pedig még hangsúlyosabb, amit mondtál, mert vagy az van, akitől nem kapok levegőt, vagy olyan, akinek mondhatni én vagyok az élő vibrátor, amikor éppen kedve van hozzám akkor bejelenti, hogy aznap este jönne és ha nekem esetleg nem jó az a nap, akkor érezteti, hogy bedurcizott.

Úgy értem, hogy ennyire válogatós vagy külső terén, hogy ha simán csak szabadidős tevékenységre keresel férfit, akkor azok meg sem ütik a mércét?

Mert én a férfi oldalon azt látom, hogy kétféle nőnek van olyan problémája, mint neked. Az egyik, aki 100-ból maximum olyan 3 férfit húz jobbra, ezek pedig többnyire azok, akiknek van több tíz matchük más nőkkel is, így már csak kényelmi okokból se fognak megmozdulni vagy írogatni, amikor ebből a merítési mennyiségből mindig akad olyan, aki valóban lemegy ingyen ribibe és füttyentésre házhoz megy majd utána haza. Amelyik férfi ehhez hozzászokik, annak ugyanúgy nehéz leszokni róla, mint ha hozzászoksz ahhoz, hogy van házvezetőnő, kertész, szolga, stb.

A másik pedig, akinek nincs önkritikája és a külsejéhez képest az igényei túl nagyok és ezt nem látja, mert néha összejött neki valami kedvére való pasi és azóta ezt húzta meg magának standard vonalként.

Mindegynek pedig azért nem mindegy, mert nagy különbség van aközött, hogy Kant transzcendentális idealizmusáról, Beethoven 627. szimfóniájáról vagy éppen Dundika szerelmi életéről és VV Phaszpörgettyű sikkasztási ügyéről szeretnél beszélgetni.

Esetleg folyamatos (gyakran egyoldalú) lelki segélyt igényelsz, ami megint lehet konstruktív, mert mindenkinek lehetnek nehéz időszakai meg néha jó, ha kívülállónak elmondjuk, meg lehet egy konstans energiavámpír szituáció, amikor megfogadod a tanácsot, okosan bólogatsz a másik meg türelmétől függően pár hét vagy pár hónap után megunja, hogy mindig ugyanazokba a gödrökbe lépsz bele és panaszkodsz miatta, mert ettől előbb-utóbb egy szakember is kiég, nemhogy az, aki csak jófejségből akart segíteni.

Illetve a dolog intenzitása is számít. Hogy igényled a napi 3 alkalommal elküldött meglepi szivecskéket vagy szívesen veszed, ha leírja a másik, hogy éppen mit eszik meg látott egy cuki cicát a villamosmegállóban és duzzogsz, ha már 1-2 napig nem ír és majd szétdurransz a kíváncsiságtól, hogy vajon más nővel volt-e éppen, vagy éppen ellenkezőleg, attól mész a falnak, ha rendszeresen rád ír csak azért, hogy fenntartsa a kapcsolatnak tűnő valamit.