Elkezdek valakivel ismerkedni, és nem akarom megosztani vele a dolgaimat? 23/L

Ha elkezdek valakivel ismerkedni, egy ideig jól megy a beszélgetés minden, érdekel a másik, szívesen megosztom vele a dolgaimat. De aztán eltelik egy kis idő, találkozunk stb és elmúlik ez. Nem akarok neki semmit elmondani a napomról, akkor ő elkezd kérdezgetni az pedig egyenesen feldühít. Például az éppen aktuális férfi a napokban 3x is megkérdezte hogy sikerült-e befejeznem a beadandómat - persze figyelmes meg minden, de nem akarok erről beszélni... nem akarok jópofizni, kedveskedni, aranyosan beszélni, cukin szép álmokat kívánni... sosem voltam mondjuk aki ilyeneket csinál, a leghosszabb párkapcsolatomban is probléma volt, hogy a másik fél sokkal “aktívabb” volt a hétköznapi csevelyben. Engem viszont ezek nem érdekelnek. Nem szeretek feleslegesen beszélni, vagy legalábbis amiről úgy érzem, hogy csak azért van, hogy beszéljünk. Nem igazán tudom megfogalmazni mire gondolok, vagyis csak ha kisregényt írnék úgyhogy abba is hagyom :D remélem valaki értette. Szerintetek majd jön egy olyan, akivel nem lesz bennem feszültség a kommunikációtól (tudom, hogy a kommunikáció alap dolog és ha feszültséget kelt bennem már rég rossz, de ez alapból se ment nekem sosem könnyen)? Remélem lesz, aki majd megérti, hogy más igényeim vannak ilyen téren... de sosem tudom, hogy ismerkedjek tovább amikor már azt érzem, hogy nem bírok vele beszélni?