Van értelme belemenni ebbe a megfelelési kényszeres szélmalomharcba?

Nem tudom, én olyat még nem láttam, hogy komplexusos, önmagukkal elégedetlen, frusztrált embereknek akár együtt, akár egy egészséges társsal harmonikus, boldog párkapcsolatuk lett volna. Lehet, hogy létezik, de az tuti, hogy én még nem láttam. Az más kérdés, két ilyen ember lehúz-e egymás mellett 10-20 évet és csinál-e közben két gyereket. Mert ilyen van. De az ettől még se nem boldog, se nem harmonikus.

Nem kell tökélyre fejleszteni magad, de, azért nem árt, ha elégedett vagy magaddal és vagy annyira egyensúlyban, hogy kezelni tudd a párkapcsolat adta problémákat, érzelmi helyzeteket.

Addig érdemes fejlődni, amíg belülről jön. Mert ha külső nyomásra, megfelelési kényszerből csinálsz bármit, akkor az frusztrációt okoz, később kiégést, esetleg még agressziót is.

Van számos olyan dolog az életben, ahol ez elkerülhetetlen (pénz kell a megélhetéshez, így dolgozni kell) vagy a külsődet se te választod, de éppen ezért frusztrál, amikor lenéznek pl. a magasságod vagy a bőrszíned miatt.

De a saját lelki békéd és a választott másik ember miatt is sokkal jobb, ha abba szeret bele a másik, aki autentikusan valójában te vagy, nem egy felvett szerepbe, amit talán lelkesen építgetsz, csak aztán telnek a hónapok... évek... és utána szeretnéd abbahagyni. Szeretnél újra önmagad lenni. Ő meg szintén jogosan akad ki, hogy te már nem az az ember vagy, akit megismert. Közben meg sosem voltál az az ember, az volt a szerep és most vagy az igazi.

És ez nem úgy értendő, hogy nézz ki úgy, mint Hagrid, de például ne járj csak azért öltönyben, hogy a csajoknak imponálj, ha amúgy farmer-pólós srác vagy. Vagy ne vegyél csak azért kocsit, ha amúgy sportos, biciklis, gyaloglós, tömegközlekedős ember vagy.

Pont az a lényeg benne,hogy az onfejlesztes egy végeláthatatlan folyamat, de a folyamat közben lehet társad, akivel sokkal inkább könnyedén veszed vagy alakítod ki ezeket a változásokat. Szóval nem kell minden szempontból rendben lenned.

Egy közeli hozzatartozom elvesztése után kialakult nálam a pánikbetegség, ami ellen aktívan teszek. És láss csodát, van párom, aki elfogadott így és támogat abban, hogy jobban legyek.

Ezt azért mondom, mert nem mindegy, hogy olyan problémám van e, ami elsősorban engem érint vagy olyan, ami nagyon durván kihat a kapcsolatunkra és öt is erinti(pl ha nagyon durván önbizalom hiányos valaki, akkor egy idő után baromi féltékeny és kontrollalo lesz, ami azért elég erősen befolyásolja a kapcsolatot negatív irányba…)

Szóval maga a folyamat elkezdése és az önmagunk megismerése miatti vagy fontos, hogy folyamatosan a jobb enunk legyünk, ezt nem kell tultolni és napi szinten leulni gondolkozni rajta, de néha bizonyos esetekben meg lehet vizsgálni, hogy e gy egy dologra miért reagálsz úgy, ahogy és hogyan lehetnel jobb.

Vonzó, ha valaki foglalkozik a lelkével és nem csak a testével.

14: Én (9, 12) nem pont erről írtam. Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy nem alapfeltétele egy boldog, jó kapcsolatnak, hogy annyira egyben legyen az ember...

Az említett kapcsolat tényleg harmonikus, nem csak x éve húzzák egymás mellett. Ettől még a nő bőven 30-asként pl. retteg egyedül aludni éjszaka a házukban, ha a férfi akkor dolgozik, ezért a nő egyik öccse ott alszik olyankor náluk, és ez még a legkisebb dolog, amit a férfi minden további nélkül elfogad... Nem kényszerből, nem a száját húzva, mint említettem is. Az első gyerek születése után pszichózis is volt. Semmi gond, semmi kiábrándulás, ettől is ugyanúgy szereti, tiszteli, megbecsüli, ragaszkodik hozzá stb. Lehetne még sokat mesélni róluk, de tényleg az a lényeg, hogy ők ketten remek páros, igen, még így is, hogy a nő kissé romokban volt és van.

Szerencse kérdése. Kell találni egy olyan embert, akivel tudjátok kívánni és szeretni egymást, akivel összeilletek, és képesek vagytok tolerálni egymás dolgait folyamatos elégedetlenkedés, frusztráció nélkül. Van, aki talál, van, aki nem. Előbbinek sem azért sikerül, mert ő annyira okés és olyan sokat tesz érte. Lóf*szt. Általában halál egyszerű, hétköznapi helyzetekben botlanak egymásba azzal, akivel "kell". Aki meg szerencsétlen, az mindenki másba belebotlik, csak épp akibe "kellene", abba pont nem, és hogy még szarabbul érezze magát, elhitetik vele a szerencsésebbek, hogy ez az ő hibája. Hagyjuk már...