Van értelme belemenni ebbe a megfelelési kényszeres szélmalomharcba?

Alkalmazkodj vagy maradj egyedül!

Ennyi!

Férfiként a fogyásig van értelme az önfejlesztésnek. Utána nincs, mert a nőket úgyis csak a kinézeted érdekli.

Nőként ugyanez a helyzet, azt leszámítva, hogy ha lefogytál, az öledbe hullik a világ.

Úgy látom, hogy magadnak kell megfelelni / elfogadni magad és magad miatt változni.

Saját magam miatt hozom ki mindebből a legtöbbet, amit lehet.

Meg az égo, ezmiatt nem lesz sok embernek senkije.

Egy jó őnkép se árt.

Az ismerkedés is...az emberek elkapkodják. Változni nem kell, mindenki olyan, amilyen...az alkalmazkodás más.

""A szerelem nem elég, ha nincs benne tudatosság, megfelelő önismeret, ezen belül érzelmi intelligencia, elfogadás, kompromisszumkészség, szeretetalapú kommunikáció, lemondás, türelem, döntés, és összetartó szeretet. Senki nem születik igazi társnak, csak valaki mellett válhat azzá. Jelen van mellettem, válaszkész, belecsiszolódik a kapcsolatunkba, és engedi is önmagát igazivá tenni." ☝️

Ezen érdemes elgondolkodni...nekem segített.

Elvárni meg nem kéne, megkell ismerni a másikat és majd eldöl, hogy működik e.

Igazából 2 embernek együtt kell fejlődni egy kapcsolatban.

Nem könnyű, de a kényszer érzése nélkül is lehet párt taláni.

N29

Szerintem minden ember fejében van kép a "jó emberről". Ha azzá tudsz válni, nagy valószínűség szerint szeretni fog a közösség amiben élsz, értékesnek fogod látni magad, hiszen "jó" vagy és ez kisugárzik a lényedre, magabiztosságot ad, ami ezer egyéb előnyt és hasznos tulajdonságot hoz magával.

Én így látom. Részben erre utal az önfejlesztés is. Ennél egyel előrébb van, aki nem csak jó akár lenni, hanem vonzó is. Ehhez szintén sok múlik a személyiségen, de itt már bejön a test, stílus, mozgás, frizura, arcszőrzet stb. is.

Aki ezen a teljes folyamaton végig ment és sokat van emberek között talál párt. Persze szívás, rengeteg idő, erőfeszítés és azért pénz is kell hozzá. De innentől nem szélmalom harc.

Az, amitől szélmalom harc lesz, hogy nem a saját képük szerint akarnak jók, vagy vonzóak lenni az emberek, hanem az alapján amit olvasnak, mondanak nekik stb. Így soha nem lesz a dolog önazonos. Mindig erőlködni kell a kép fenntartásán, illetve itt, ott úgyis kibukik, ha megjátszott.

A másik, hogy nem hajlandóak annyit beletenni, hogy valós változás legyen. Kapkodnak, idő előtt feladják és másba kezdenek,vagy eleve egyetlen utat próbálnak csak ki, aztán levonják a tanulságot, hogy nincs mit tenni. És innentől marad a hiszti, görcsösség, frusztráció ami az összeesküvéselméletek és fura közösségek melegágya, a társadalom perifériájára szorulás, szociális kapcsolatok roncsolódása, ami további problémákat szül és a végén valóban kár is bármibe belekezdeni.

Szóval, hogy a lényegre térjek, onnantól, hogy ez megfelelési kényszer és nem belső fejlődni vágyás, valóban felesleges szélmalomharc. Ha kizárólag azért és úgy csinálja valaki, ahogy mások szerint jó, hogy másoknak megfeleljen, akkor eleve elveszett. Mert másoknak soha nem felelhetsz meg. Megfelelhetsz adott embernek, a barátodnak, a főnöknek, a szomszédnak, de mindenkinek egyszerre nem. Ezért bőven elég, ha magadnak felelsz meg, ha eléred azt a szintet, ahol elégedett vagy magaddal és meg fogod találni azt a közösséget, ahol jól érzed magad. Ez pedig hozza azt a pozitív attitűdöt amitől vonzó leszel.

Tudom, hogy hangzik, de én alsó hangon 10 éve küzdök azért, hogy elérjem azt, aki lenni szeretnék. Ha az maradok, aki 14-15 évesen voltam, nos, az biztos, hogy boldog és nyugodt nem lennék. Most nagyjából elégedett vagyok az életemmel és magammal, tudom merre tartok, tudom ki vagyok és ki szeretnék lenni. Én nagyon korán felismertem, hogy rossz irányba megyek az autópályán, így nagy előnyöm van azokkal szemben, akik 20on,vagy 30+ évesen jönnek rá ugyanerre. De, maga az út azonos.

Nagyon nagy szívás, de, aki nem hajlandó végig járni, azt nem tudom sajnálni azért, mert benne ragad egy sivár és szomorú életben. Na, nekik valóban szélmalomharc.

Megggyöződésem hogy nincs értelme belemenni

Pomtosan a kérdésben említett okok miatt. A lényegen nem változtat bármit is csinálsz. Senkit nem érdekel igazából

Meg kell tanulni egyedül élni, vagy éppen meghalni, mihez érez késztetést az ember fia. Azt tojni a nökre

Nincs. Amikor folyamatosan, az év minden napján kőkeményen erőlködni, görcsölni kell csak azért, hogy talán, esetleg, ha épp a csillagok állása is megfelelő, összejöjjön valami, és jó eséllyel az is szar lesz, az egyszerűen nem normális, élhetetlen, mellesleg végtelenül szánalmas. Nekünk, sikerteleneknek pedig ugye ezt kellene... Nos, nem, van abban a mondásban valami, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Másrészt azt is érdemes megfigyelni és szem előtt tartani, hogy akik (jó) kapcsolatban vannak, azok sem feltétlenül vannak ám annyira rendben. Sokszor bőven lenne mit fejleszteni a külsejükön és a személyiségükön is. Csak épp nekik nem "kell", mert szerencséjük volt, megtalálta a zsák a foltját, és teljesen jól megvannak együtt. Közvetlen közelről látok egy ilyet kb. 7-8 éve, de más példákat is tudnék hozni az övékén kívül. Nekem be nem meséli senki, hogy csak akkor lehet harmonikus, boldog kapcsolatod, ha már-már tökélyre fejlesztetted magad...