Az introvertált csinos lányok mind elkelnek elég fiatalon és a hasonló introvertált srácok meg vannak lőve? Vagy ez még csak az első benyomás, de ne adjam fel?

Én introvertált jóképű srác vagyok, de elég későn nőtt be a fejem lágya. Nem származom érzelmi szempontból jó családból, nem láttam jó szülői mintákat. Ilyenekre gondolok, hogy apukám egy lusta tróger alkoholista, aki semmire nem vitte az életben, a szüleim sosem tudták kimutatni a szeretetüket, állandó veszekedésben nőttem fel és éltem életem első húsz évében. Rengeteg gátlásom, szorongásom volt, amiket otthonról hoztam és le kellett győznöm fiatal felnőttként. Korábban nem is voltam igazán alkalmas párkapcsolatra.

A visszajelzések alapján tudom viszonylag sok nőnek tetszem csak külsőre (magas vagyok, sokak szerint helyes, újabban sportosabb), de a legtöbben extrovertált, bulizós, nagydumás lányok, akikkel elég hamar kiütközik, hogy én tőlük a társasági életben nyugisabb, szerényebb, visszafogottabb vagyok. Nekem is vannak barátaim, szeretek társaságba is járni, de nem vagyok olyan pörgős és ezek a lányok ilyen párt keresnek általában. Aki nyugisabb lányokat megismerek, azok viszont ez a típus szinte mindig, hogy már 5-10 éve kapcsolatban vannak. Meg őszintén annyira az sem jön be, amikor néha megtörténik nagyon tetszem egy lánynak és azt látom már kb. nem tudom elrontani a dolgot ismerkedéskor, viszont még nem is tud szinte rólam semmit, szóval csak a külsőmhöz vonzódik nagyon, rólam vagy a múltamról még semmit nem tud. Ebben nem érzek ellentmondást, mert bár helyes lányt szeretnék páromnak, de meg is szeretném őt ismerni, nem akarom siettetni a dolgokat (nem akarok hamar csókot, szexet) és simán lehet, hogy valaki külsőre nagyon tetszik, de végül mégsem akarok tőle semmit, ha belsőre nem passzolunk. És én csak olyan párt szeretnék, aki hozzám is így áll ismerkedéskor.

26/F