Az introvertált csinos lányok mind elkelnek elég fiatalon és a hasonló introvertált srácok meg vannak lőve? Vagy ez még csak az első benyomás, de ne adjam fel?

1. A külső nem minden. Szorongós-gátlásos voltam, nem mertem odamenni kezdeményezni még akkor sem, ha egy nő őrült nagy szemekkel bámult. Nem tudtam mit mondjak, bénácska voltam sokszor a kezdeményezésben és a lépések megtételében. Alkalmizni sajnos legtöbbször még így is találtam nőt, bár utólag azt az életmódomat eléggé megvetem, mert nem nyújtott semmi tartós boldogságot, kielégülést az életben a nők hajkurászása. Én most egy normális pár találásáról beszélek, mert ezt szeretném végre az életembe.

Hiába nézek ki jól, ha úgy érzem amikor a nők megismernek, akkor a legtöbbjük nem tud férfiként tekinteni rám. Ha normális családból jövök és tökös, férfias, magabiztos, kezdeményező lettem volna, akkor biztos megint más lenne minden.

3. Igen, nagyjából én is ezt érzem. Nálam csúnyább, vagy csóróbb, vagy hülyébb férfiaknak is bőven van párja, olyan is akit én is elfogadnék magam mellé, mert a dolog nem első sorban ezeken múlik. Hanem ott van erősen az is, hogy azokban a férfiakban van tökösség és a nők tudnak rájuk férfiként tekinteni.

4. Nem, nem ilyen vagyok, mint amit leírtál. Nem kaptam szeretetet otthon, ezért mindig önbizalomhiányos voltam és mélyen mindig ez volt bennem, hogy "Engem senki nem szerethet." vagy "Engem egy nő sem szerethet.". Ezért alapból nem is nagyon ismerkedtem. 21 éves koromig nem ismerkedtem és próbálkoztam komolyan és addig szűz is voltam. Utána is ez volt bennem tudat alatt, hogy engem egy nő sem szerethet, de legalább hátha szexhez jutok, ezért alkalmikra ismerkedtem Tinderen és voltam néhány könnyen kapható lánnyal, akiknek bejöttem. De hamar azt kezdtem érezni a szerelem és a kapcsolat nélküli szex értelmetlen és engem nem elégít ki, szóval azt abbahagytam.

Voltak lányok, akiknek tetszettem és komolyat is akartak tőlem, de egyrészt ott sokszor azt éreztem csak a külsőm tetszik nekik (még alig ismertük egymást, de már odáig voltak értem), másrészt akkor is ez volt bennem, hogy "Engem nem lehet szeretni.", ezért az ilyen ismerkedéseket hamar elvágtam, mert nem tudtam elhinni tényleg szerethető vagyok. Senkinek nem húztam soha az agyát hónapokig vagy évekig.

A te párod is ilyen volt, mint én?

5. Ugyanez volt nálam is. Viszonylag sokszor történt (évente néhányszor biztos), hogy iskolában, buszon, ismerősi körben, stb. láttam nagy szemekkel néz vagy bámul egy lány. Logikus józan ép ésszel láthatóan mert tetszem neki nagyon. De egyszerűen még sem bírtam elhinni, hogy én tetszhetek egy csajnak (főleg egy olyan csajnak, aki nekem is viszont tetszik), annyira önbizalomiányos voltam. Ezért aztán oda sem mentem soha kezdeményezni.

6. Köszönöm! Szeretnék időt hagyni a dolgoknak, csak most a legelején ezek kb. az első benyomásaim, hogy akiket kívül-belül vonzónak találtam lányok, azok legtöbbször foglaltak.