Mára teljesen elveszítettem az önbizalmamat?

Mindig is csendesebb, visszahúzódóbb természetű voltam. Önbizalmam igazán sohasem volt. Nem tudom milyen érzés úgy a tükörbe nézni,hogy elégedett vagyok azzal amit látok. Természetesen tisztában vagyok vele,hogy senki sem tökéletes és mindenkinek vannak hibái. Viszont mások hibáit sohasem szoktam észrevenni ellentétben a sajátjaimmal. Már 25 éves is elmúltam és sajnálatos módon fogszabályozásra lenne szükségem. A felső fogsorom az amit szabályozni kellene. Hiába gyűjtök rá évek óta egyenlőre még anyagilag nem engedhetem meg magamnak. Annyira szégyellem,hogy emiatt nem szoktam beszélgetni senkivel sem, nem nevetek együtt az emberekkel. Mindig is takargattam félve a megszégyenüléstől.Sokszor nem azért nem beszélgettem az emberekkel mert nem akartam volna, vagy nem lett volna miről beszélgetni hanem ez a félelem és szégyenérzet annyira úrrá lett rajtam,hogy csak arra tudtam gondolni,hogy mások undorodnak tőlem, nevetségesnek tartanak és a hátam mögött csak kinevetnének. Évek óta vagyok egyetemista de itt sem ismerek senkit sem, nem beszélgettem az évek alatt egyetlen egy csoporttársammal sem. Egyedül voltam az első perctől kezdve. Néha a testvérem is gúnyos megjegyzést tesz számomra ami annyira elszomorít,hogy könnybe lábad a szemem miatta és napokig annyira rossz kedvem van,hogy semmihez sincsen kedvem. Emiatt tartok ott,hogy a lányokkal sem ismerkedtem sohasem hiszen úgy véltem ,hogy csak szégyent hoznék rá és sokkal jobbat érdemel nálam. Mit is képzelek magamról,hogy majd én fogok bárkinek is kelleni. Annyira elkeserít a helyzetem,hogy évek óta már szexuális vágyam sincsen és egyre komolyabb merevedési problémáim is vannak.Így a 25 évem alatt annyit sem mondhatok el magamról,hogy egyszer beszélgettem egy lánnyal. Semmilyen tapasztalatom sincsen.