Szerintetek a 30 fölötti nők, akiknek nincs tartós komoly kapcsolatuk, azok tekinthetők inceleknek?

Én mindig trollnak tűnök és kifigurázom az elmebetegségeket és kamukat:D Ez általában fájni szokott és nem nekem :D

De várj mit is szoktak erre írni? : Ha nő vagy enyhítheted a feszkóm :D

Még a sablon "udvarlásokat" is tudom, meg az érkező 2-3 sablonválaszt is.

Milyen jól elszórakoztatom magam, ha már a kézis fiúk nem :(

#22 Persze, lehet, hogy oka van, bár simán lehet pech is, miért ne lehetne. De tényleg lehet, hogy maga a nő sem olyan vonzó, vagy humoros, vagy mittudomén.

De épp erről szól a kommentem, hogy ilyenkor egyre inkább rájönnek a nők, hogy erre akkor nem az a megoldás, hogy összejönnek a kicsit taszító, kicsit buta, kicsit agresszív pasival, szülnek neki pár gyereket, aztán 5 év múlva elválnak, és onnantól az életük kőkemény szívás lesz egyedülálló, vért izzadó, nulla szabadidővel rendelkező anyaként. Hanem akkor már jobb ezt kikerülni, és egyedül élvezni az életet. Mert a megalkuvó kapcsolatnak úgyis csak rossz vége lesz.

És ez az a szint, amit sok férfi itt gyakorin nem tud megugrani. Mert nekik jó lenne a kisbótból a Julcsa is, igaz, megbecsülni soha nem fogja, mert igazából nem szereti. De főzni az is tud, mosni az is tud, szülni az is tud, aztán egyedül gyereket nevelni az is tud, lyuk rajta is van. És lehet mellette verni a brét a poreszban a jó nőkre, meg legalább lehet valakivel veszekedni, hogy ne legyen olyan unalmas az élet. Csak egyre több "Julcsa" jön rá, hogy ebben neki igazából nincs semmi biznisz. Egyedül is jobb, mint ló helyett szamárnak lenni egy kapcsolatban, amiben kb háztartási alkalmazottnak meg ürítőtartálynak tartanak.

23: Szerintem nagyon-nagyon kicsi arra az esély, hogy ha tényleg minden teljesen rendben van azzal a nővel, hogy 30-35 éves korára ne találna párt magának. Kb. mintha egyszer venne lottót egész életében és egyből telitalálatosa lenne.

Akkor lehet mondani egy nőre, hogy minden rendben van vele, ha a külső és belső tulajdonságait tekintve is vonzó a férfiaknak és ezen felül az általa kiválasztott férfiak látóterébe tud kerülni, illetve folyamatosan ott lenni, míg nem találja meg az igazit. Akiben ez mind megvan, szinte kizárt, hogy fiatalon pár hétnél tovább egyedül maradjon, az pedig főleg, hogy 30 éves korára ne lenne párja.

Abban egyetértek, hogy megalkudni soha nem jó, viszont egyrészt nem csak top férfiak és szerencsétlen lúzerek léteznek, másrészt az is kérdés, hogy meddig számít valami észszerű kompromisszumnak (mert ilyen is van) és honnantól számít megalkuvásnak?

Sőt, van egy harmadik út is a megalkuváson és az egyedülléten kívül is. Lehet fejlődni is abban az esetben, ha jelenleg elérhetetlenek azok a férfiak, akik megfelelnének, akik elérhetőek, azok pedig nem felelnek meg.

Szóval ez a jó így egyedül hozzáállás valójában csupán a lehető legkényelmesebb döntés. Elhiteti önmagával, hogy vele minden rendben, csak szerencsétlenségére túl jó ebbe a világba és ezért nem talál párt magának. És ha túl jó, akkor természetesen fejlődni sem kell, mert hát minek?

#25 Nagyon sok nővel (emberrel) nagyon sok minden nincs rendben. De ha egy nővel (emberrel) sok minden nincs rendben, attól ő még akarhat rendben lévő párt. Max nem igazán fog összejönni neki. Ezért inkább marad egyedül. Szerintem ez bölcsebb döntés, mint olyannal összejönni akivel soha nem lesz boldog.

Ami az egész alapja, az az a szociológiai tény, hogy ma általánosságban a férfiaknak megéri kapcsolatban lenni, a nőknek nem igazán. Ma Magyarországon még mindig a nők végzik a házimunka nagyrészét. Ők tartják össze a családot, intézik az ügyeket. Szex terén a legtöbb nő nem képes a hüvelyi orgazmusra pusztán egy behatoló pénisztől, tehát egy vibrátor ténylegesen nagyobb élményt tud okozni, mint egy hús-vér férfi (és sajnos sokan még mindig nem nyalnak,és azt sem tudják, mi az a csikló). Statisztikailag bizonyított tény, hogy a mindenféle asszonyviccekkel ellentétben a házas férfiak tovább élnek, mint a nem házasok. Vagyis javul az életminőségük. Nőknél nincs ilyen összefüggés. Vagyis míg egy férfi élete automatikusan jobb lesz a házasságtól (kevesebb házimunka, fix punci), addig egy nőé nem. (Tudom, ide illene adatokat linkelnem, de most nincs kedvem keresgélni, aki akarja utána néz, de így van.)

És nyilván ezek csak baromi nagy általanosságok, akinek nem inge, ne vegye magára. Nem vagyok férfigyűlölő, a férjem a legjobb dolog az életemben, és rengeteg mindent ad nekem lelkileg a kapcsolat. Nyilván minden kapcsolatba kell valamennyi kompromisszum. De hogy ki mit bír el, az egyéni. És szerintem totál káros erőltetni ezt az "add lejjebb" dumát. Nem, ha úgy érzed, hogy nem tudsz, akkor ne add lejjebb. Mert annak csak válás vagy szenvedés lesz a vége. És az is káros, hogy az egyedüllétet ennyire negatív dolgonak állítják be. Inkább legyen egyedül valaki, mint egy rossz házasságban. Itt is az a helyzet, hogy a nőknek van nagy szociális hálójuk, jellemzően idős korban is mennek, intézik a dolgaikat, találkoznak a barátaikkal, nem magányosak. A férfiak sokkal inkább megsínylik az időskori magányt.

Nagyon lezárásának, nagyon általánosítás: A férfiaknak érdeke kapcsolatban lenni, a nőknek érdeke JÓ kapcsolatban lenni. Mert egy nem jó kapcsolat csak elvesz az életükből.

27

Nincs olyan kapcsolat, amiben semmilyen kompromisszum nincs. Csak nem mindegy, hogy mennyi. Nem érdekel, hogy hány férfi vergődik azon, hogy pl. én elutasítottam, jó okom volt mindre, a fele édeskevés volt hozzám, a másik felével meg úgy éreztem, nem illenénk össze, őket viszont nem zavarták azok a dolgok, amik engem igen. Érdekes, mégis találtam normális társat.

Szóval de, egyéni, hogy ki mennyi kompromisszumra hajlandó, vagy ha úgy tetszik, "mit bír el".