Ma miért ilyen nehéz a párkeresés?

37.

12 éve is rengeteg troll volt, egy részét csak randizással lehetett kiszűrni, a másik részéhez elég volt az is ha ismerkedtem és nem 1-2 nap után találkoztunk, hanem mondjuk 2-3 hét. Már ez is egy szűrő volt részemről.

Én a tindert nem ismerem, azt se tudom hogy néz ki, nincs miért, csak a sima hagyományos netes társkeresők egy kis részét ismertem régen, amikor használtam őket ismerkedéshez.

De szerintem a felület kb teljesen mindegy, maga az internet az ami miatt könnyebb a társkeresés mint valaha, és az ugye már bőven volt 2010- ben is. 33. voltam.

Régi kérdés, de hátha segíteni fog valamit a válaszom.

Én is annyi idős vagyok kb. mint te, és a húszas éveim elején volt egy komolyabb másfél évig tartó kapcsolatom. Baromira nem rendelkeztünk még önismerettel, de ennek ellenére én fülig szerelmes voltam, és abban reménykedtem, hogy majd egymás mellett úgyis felnövünk. Ő egyedül akart lenni, mert nem akart még a húszas évei elején elköteleződni pasiként. Egyikünknek sincs senkije azóta, nekem is volt egykét rövidebb kalandom, de nem éreztem azt, amit mellette. Nem fogom lejjebb adni az igényeimet csak azért, hogy legyen valakim. Amikor másokkal beszélgetek a társkeresésről, akkor szerintük túl nagyra teszem a lécét, én viszont pont azt látom, hogy mások inkább társfüggők, mert nem akarnak szinglik maradni. Szerintem mindenkinek a saját körében van nagyobb esélye megtalálni a párját, mert én nem hiszek az "ellentétek vonzzák egymást" című történetben. Az én karrieremben viszont rengeteg sérült ember van, így nehezebben tudtam választani, jelenleg karriert váltok, és ott már biztosan értelmesebb emberek lesznek. Gondolkodj el azon, hogy milyen körben mozogsz. A társkeresőt én személy szerint egy húspiacnak tartom, és nem szeretnék "áru" lenni, így valszeg nem is tudnék összetalálkozni ott olyannal, aki ne lenne kétségbeesett. Számomra visszataszító, amikor valaki kétségbeesetten keresi a párját, hiszen pont az önbizalom és az elérhetetlenség vagy titokzatosság az, ami miatt vonzónak találunk valakit.

Én arra a következtetésre jutottam, hogy óriási szerencse kell ahhoz, hogy összetalálkozz egy olyan emberrel, aki passzol hozzád, és tudja hozni azt a szintet, ami nálad a minimum. Az emberek sokszor irracionálisak, hiszen az egyedüllét elkerülése végett összejönnek fűvel fával, utána pedig csodálkoznak, hogy állandóan drámáznak vagy megcsalják őket. Én inkább vagyok egyedül, minthogy átéljek ilyesmit, persze előbb utóbb kompromisszumot kell kötni saját magaddal. Nekem ez a kor 30-35 között lesz, akkor már lejjebb kell adni az igényeimet, ha tetszik ha nem. De most még a húszas éveidben bátran várd meg azt, aki iránt őszinte érzéseket fogsz majd táplálni.