Ma miért ilyen nehéz a párkeresés?

Lehet javadra válna ha megkérdeznéd magadtól hogy miért kell neked annyira egy másik. Gondold végig hogy mire kell a másik annyira.

Mik azok a képek lelki szemeid előtt amihez annyira kell valaki. Mit tud az a valaki aki ennyire kell. Lehet találsz egészen konkrét tulajdonságokat amikre szükséged van, ezeket elkezdheted kifejleszteni magadban.

Lehet azt találod hogy itt valami sokkal mélyebb erő mozgat, aminek semmi köze másokhoz hanem teljesen a lényedből ered. Ha így találod akkor érdemes vizsgálódnod magadban tovább hogy lelki szegénységednek mi a gyökere.

Ha nagyon össze zavarodnál és megijednél hogy úristen ki is vagyok valójában, akkor mindenképp keress fel pszichológust a helyzeteddel, de legalább beszélj egy közeli jóbarátoddal hogy mibe vagy.

Lehet egyszerűen csak menekülnél az élet kilátástalan hiábavalósága láttán és egy kapcsolat jól eltereli erről a figyelmet, viszont tudat alatt szabotálod magad mivel tudod hogy ezzel csak a figyelmed akarod elterelni.

Szóval mi van?

22-es képzeld én 25 évesen így vagyok. Nagyon nem vagyok jól mostanában, teljesen egyedül lakom egy lakásban, a munkám is főleg home office, keveset vagyok emberek között és teljesen magamba fordultam.

Amúgy sem vagyok egy társasági lény, de ez tiszta pangás. Persze megismerek néhány embert hébe-hóba, de barátok nem lesznek.

2,5 éve már, hogy egyáltalán nem is próbálok találni valakit, nekem még egy kósza 2 hónapos kapcsolat se jött össze eddig. Aki megtetszett, érthetően foglalt volt...

Én tetszettem másoknak, de nekem meg ők nem. Patthelyzett.

Úgyhogy jó páran vagyunk hasonló cipőben de egyszer csak jön valaki.

Nagyon nehéz, ha depressziós vagy, és emellett nő is. Férfiaknak könnyebb tartást találni, bármiről is legyen szó, nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

Azontúl én nem vagyok egy egyszerű személyiség, velem semmi se könnyű, cserébe minden nehéz ezért nem sok ember visel el (bár én se magam).

És nem akarom otthagyni ezt a munkát, mert a képzésem részét képezi és nem akarom feladni.

El kéne menni programokra, de egyedül nagyon félénk vagyok. Tudom, ez sem normális ennyi idősen.

Szóval terápiára megyek és meglátom.

Jelen állapotomban más embereket csak lehúzok és ez visel meg a legjobban.

Sajnálom hogy ilyen nyomasztó érzelmi helyzet hatalmasodik el az életeden. Nem kéne így lennie. Milyen szép lenne ha volna, egyszerű, könnyen megérthető és alkalmazható módszer ami szimplán elvenné a kellemetlen tapasztalatok élét. Nem felszínesen, hogy a hideg meleg lesz, hanem mélyen felszabadítóan.

Ha bár ilyenről nem tudok, gyanítom hogy egy csapásra helyrehozni mindent nem lehet. Viszont, az önismeret, a tudatalatti, a lélek vizsgálása ha nem is egy csapásra szüntet meg minden bajt, ad rá látást a tapasztalt szenvedés felmerülésének körülményeire, folyamataira. Szóval ami történt megtörtént, de a legközelebbi gödröt ki lehet kerülni és akkor sincs semmi baj ha néha bele esünk. Most ugyan szenvedünk, de később ez rengeteg karaktert és erőt jelent.

Carl G. Jung könyvek. Megbízható, hiteles forrás, nem Szabó Péter. Tényleg beutazta a világot és igyekezett kulturális háttértől független mélységekbe menni. A lélektan alapja. Tényleg érdemes olvasni tőle.

Köszönöm! Én hiszem, hogy jobb lesz,de nem árt egy terapeuta hozzá és mindent nem lehet ezt megértem és elfogadom. az önfejlesztés azért nehéz, mert hiába ismer be az ember dolgokat és jut tudatára bizonyos elakadásoknak, személyre szabott válaszokat nem mindig talál az ember ezzel a tudással, vagy pl: én egyedül alkalmazni nem igazán tudom (pedig sokszor pofon egyszerűnek tűnnek ezek a dolgok, aztán ja mégsem :( )

A pszichológiával anno az MBTI-on keresztül találkoztam. Persze ez kókler tudomány, maximum irányt mutat, de Jung az alapja ennek is. Tudom mi az anima-animus, hogy dimenziók vannak (senki sem csak extra-vagy introvertált) és hogy mindenki törekszik az árnyékszemélyiségét valamilyen formában megélni.

Nekem most ki kéne jussak a dobozomból valamerre. Aztán jellemzően egy jó megoldas az élet többi területén is pozitívan hat.

Remélem sikerül fejlődni és mondjuk fél év múlva már látni fogom a változást. :) barátnőmnek segített a terápia, bár neki más jellegű gondjai voltak/vannak és az enyémet nem érzem ilyen súlyosnak. De ő nem is akar az átlag világi szinten mozogni, ő nagyon szeretne a maga nem hétköznapi, alternatívabb életében boldog lenni, csak az a tapasztalatom, hogy ez nem könnyű, mert ezek az emberek, a "művészlelkek" sokszor elvágják magukat azoktól a lehetőségektől, amik más embereket egyben tartanak és hosszú távon nagyon sok nehézséget jelent ez is.

Mert az emberek, elsősorban a fiatalok, a virtuális térben élik az életüket, s nem a való életben. Fogalmuk nincs, hogyan közeledjenek egymáshoz, mit kezdjenek egymással. Ideákat építenek fel, melyeknek ők maguk sem tudnak megfelelni.

Nem tudnak társalogni, ismerkedni. Egymás metakommunikációjából ösztönösen olvasni, “kiérezni”, pedig többet mond, mint akár az órákig tartó beszélgetés.

Nem művelődnek, ezért nincs témájuk.

Nem tudnak mizogni a valóságban. De a párkapcsolaton belül is tragikus a helyzet. Étterem: a szerelmesek ülnek egymással szemben, s míg hizzák a megrendelt ételt, nem beszélgetnek. Nyomkodják a telefonjukat.

Vendégségbe megyek. A család ül a kanypén, a szülők, a két gyerek egymás mellett nyomkodják a telefont, közben megy a falra szerelt tévé.

Nem olvasnak könyvet!!!

Ma már a bemutatott lakásokban nincs könyvesbolc, nincs könyv!!! Kommersz IKEA hulladék képek a falon!!!

Ez így, együtt az oka, hogy a fiatalok és már a 30-40 - es korosztály is kapcsoldtteremtőképességét tekintve torzult, csökevényes.

Ezen csak tudatosan kehet váktoztatni!

Utolsó: hát nem tudom, nekem az a tapasztalatom, hogy a művelődés keveset számít olyankor, amikor a filmek, könyvek stb. Terén nem egyezik két ember ízlése akkor sincs miről beszélni.

Sokaknak már az is nehézséget okoz, hogy C1 angollal rendelkeznek, míg akit megismernek egyáltalán nem beszél nyelveket. Hát hogy lehet így angol netflixet nézni együtt? XD

Pár éve még ciki volt bevallani, hogy valaki Youtubereket néz, ma meg már lassan az a ciki, ha nem néz. Na meg podcasteket is lehet hallgatni.

Másra van igény, annyira sok mindenből lehet választani, hogy hasonló érdeklődés a bőség zavara miatt nem igazán alakul ki...

Mitől működhet akkor egy beszélgetés?

Legyen hasonló 2 ember értékrendje,legyenek jó hallgatóságok. Ergo ha nem is élem át a másik hobbiját, legyek nyitott meghallgatni, ami őt érdekli és esetleg gondolkodjam el rajta, legyen véleményem. Ez fontos. Nem mindig kell egyetérteni, de akinek semmiről sincs véleménye, az hogyan tud bármiről is beszélgetni.

Ismerek olyan embereket, akik: "aha, értem." Stílusban válaszolnak. Ez így nagyon uncsi egy idő után.

Szerencse vagy összejön, vagy nem, rossz alapozni rá. Jó ötlet minél több lehetőséget nyitva hagyni és társkeresőre is regisztrálni, viszont ha csak várod az újabbnál újabb megkereséseket, és nem teszel a jó beszélgetésért, szintén sehová sem vezet.

Ha csak szexet kereső embereket vonzol be, gondold át, vajon miért lehet? Kevés időt fektetsz a beszélgetésbe, és a komoly érdeklődők ezért elmennek? Rossz paraméterek alapján szűrsz? Miért lettek rosszak előző kapcsolataid, mit tanultál belőle? Biztos extroveltált vagy, ha nehezen nyílsz meg? Önismereted rendben van, tudod kit keresel és mit tudsz nyújtani?