Miért ilyen nehéz párt találni manapság?

30

Kisváros, nem falu..Teljes népesség még 2018-ban: 17 995 fő, de nem hiszem hogy azóta sokat változott.

"akkor szerinted az a baj, hogy túl korán van szex még a szerelem előtt?"

Igen. És főleg az, hogy a szextől várják, hogy előmozdítsa a szerelem érzését. Ilyenkor van az, hogy kiírják ide, hogy nem mernek valamit megbeszélni a másikkal, vagy felsorolnak egy csomó rossz tulajdonságot, majd hozzáteszik, "amúgy rendes".

A szex is fontos, de sokan mindenekfelett koncentrálnak erre. Olyan, mintha elmennék könyvet venni, és az egyetlen dolog, amit nézek, hogy mekkora a súlya. És ha az tetszik, akkor majd megszeretem a tartalmát.

Én úgy vettem észre, hogy a nőknek fontos a szex, mindenféle spirituális és nagy jelentőségű dolgot kerítenek köré.

Nekem férfiként elsőszámú a nő személyisége, es ha az ok, utána a szex már majdnem mindegy.

"Ha valaki a saját színvonalánál nem akarja lentebb adni, az már nagy elvárás? Hogy külsőben, végzettségben, anyagiakban, intelligenciában legyen legalább egy szinten?"

Ha ezekben lehet nálad valaki jobb, de rosszabb nem, azzal egy kicsit szerintem igazságtalan vagy. Mert a másiknak valamiből engednie kell, amire te nem vagy hajlandó.

De hogy mennyire nagy elvárás, az attól függ, hogy te hogy teljesítesz ezekben. 8 általánossal könnyen várhatsz el ugyanilyen vagy magasabb végzettséget, de ha te phd-sként csak más phd-sokkal vagy hajlandó ismerkedni, azzal nagyon leszűkíted a lehetőségeid. Ugyanígy, ha milliós fizetésed és 135+-os iq-d van, és ezeket elvárod a másiktól is, akkor nem sok potenciális partner marad, akikkel egyáltalán elkezdhetsz ismerkedni. A külső mondjuk nem számszerűsíthető, illetve néhányan szeretnek egy számot húzni az emberekre, de szerintem annak nincs értelme.

Milyen elvarasaid vannak!

Kulsoben, inteligenciaban, anyagiakban?

Szia!

Ezen én is sokat gondolkodtam. Elsősorban a férfiak szemszögéből tudok csak véleményt írni, persze átérzem a nők nehézségeit, de én magam nem vagyok nő.

Nos, én több okra tudnám visszavezetni, hogy miért nehéz a társkeresés.

Az egyik legelső ok a huszadik század közepe óta tartó nagyon gyors technológiai és gazdasági fejlődés. A gyors fejlődés gyors változásokat eredményezett a társadalomban, lásd elvárosiasodás. Mivel minden felgyorsult, a gazdaságtól kezdve a járműveken át a mindennapi életig, ezért az emberek is türelmetlenebbek lettek. Sokszor már azt is rossz néven veszik, ha megszólítod őket a villamoson pl. tájékozódás miatt.

A gyors gazdasági, társadalmi változások egyfajta kaotikus újrarendeződést is eredményeztek. Egész szakmák haltak ki szinte (pl. műszaki rajzoló, tévészerelő, vagy teszem azt, akár gőzmozdonyszerelő... alig 40 éve rendszeresen jártak még az országban gőzösök), ami a gyors alkalmazkodásra többnyire képtelen emberek anyagilag és társadalmilag ellehetetlenítette. Tudnillik az emberek nagy része nem alkalmas magát rendszeresen újraképezni, nem egészen sokkal ezelőttig évezredekig ugyanazt csinálták emberek. Ugyanez a gyors változás természetesen lehetőséget adott új szakmák, foglalkozások kifejlődésére, és olyan képességekkel lehet(ett) érvényesülni az életben, amikkel azelőtt szinte csak egy utolsó senki lehettél. Pl. a korai számítógépes gurukat, "kockákat" nagyon sokáig lenézték, ma meg már rengeteg akarnak programozók lenni, és néha teljesen a pozícióhoz teljesen irreleváns programozással kapcsolatos kérdéseket is feltesznek állásinterjúkon. Nyilván ez a műszaki pozíciókra vonatkozik, és csak egy példa volt.

A következő oka a lassan már tömeges elmagányosodásnak (ezért sokan nem fognak szeretni) az egyre inkább radikalizálódó feminizmus. Ez főleg a nyugati társadalmakra igaz, de itt Magyarországon is kezd megjelenni ez, hiába, mi vagyunk a legkeletibb nyugati ország.

Nos, a feminizmusnak több hulláma volt, és a korai hullámokkal én, és a legtöbb férfitársam is egyetért: egy nő is dolgozhasson, szavazhasson, dönthessen hogy kapcsolatban vagy egyedül él, dönthessen a stílusáról, ruhájáról, stb. Még sorolhatnám, hogy mire gondolok, de az itteni elvakult feministákon kívül mindenki érteni fogja. Nos, mára ez elfajult. Az "elnyomó" patriarcha rendszerből, és ők maguk válnak elnyomóvá.

Mire gondolok? Már a gyermekmesék is azt sugallják, hogy a lányok okosabbak és igényesebbek, a fiúk meg földtúró, homokzabáló, törő/zúzó senkik. Az internetes kutatások, miszerint a nők nagyobb arányban diplomáznak (persze, sok a bölcsészlány, de mérnöknő na az kevés van), és ezzel is a vélt értelmi fölényeket próbálják bizonygatni. Azt persze elfelejtik említeni, hogy a közoktatási intézményekben a pedagógusok többsége nő, és a fiúk olyan mintát kapnak tőlük, aminél urambocsá sokkal hasznosabb lenne, ha legalább néhány kompetens férfitanár is tanítaná őket.

Ugyanez a kinézettel... ezeket a megnyilvánulásokat főleg fórumokon látom, de a nők ebből kiindulva nagyon kritikusan nyilvánulnak meg a férfiak kinézetéről. Egy átlag nő szerint az átlag férfi igénytelen, csúnya, ápolatlan. Csak azt felejtik el sokan, hogy a férfiak nagyobb arányban is végeznek pl. fizikai munkát... egy autószerelőnek pl. nem fog jól kinézni a frizurája a buszon, mert elfeküdte, miközben az autó alól próbálta leszedni a deknit... most csak mondtam valamit.

A feminizmus azt is eredményezte, hogy a nőknek a történelemben talán most van a legjobb helyzetük majdnem az egész világon, ezt felesleges is tagadni. Azért már csak a 20. század eleji Magyarországon óriási különbségek voltak, a középkoriról pedig ne is beszéljünk. És a történelemben, illetve evolúciós szempontból 60-80 év az NEM SOK IDŐ!!!

Szóval, bár természetesen vannak visszaélések, a nők emancipálva vannak. Ha tanultak és van egy valamennyire piacképes szakmájuk, és persze adott a társadalmi mobilitás, akkor nem szorulnak egy faszi anyagi támogatására. Nem kell, hogy egy férfit elviseljenek, csak azért, mert háziasszonyok és nincs bevételük. Természetesen ez alapvetően nagyon jó!

Éppen emiatt a szabadság miatt evolúciós értelemben rövid idő alatt szabad piac lett a társkeresés is. Tulajdonképpen egy szabályozatlan húspiac, a vadkapitalizmus egy példája lett az egész.

Ugyanis a szabadság miatt a sokezer éve berögződött elvárások már nincsenek annyira kőbe vésve, konkrét elvárások pedig nincsenek, elsődlegesen a kinézet és a "trendi" életvitel számít. Ez pedig könnyen vezethet pofáraesésekhez.

A kinézeten pedig azért sokan (még ha százalék arányosan nem is) elhasalnak, mert még a kilencvenes években is, az "ördögnél egy fokkal jobban kinéző" pasi is találhatott magának társat.

A társadalom gyors megváltozásával az is nagyon megváltozott, hogy hogyan lehet, érdemes közeledni egy nőhöz. Azt véltem észrevenni, hogy az X-generációs, boomer rokonaim párkeresési tanácsai mit sem érnek... egy lightos udvarlás ma már "simpelésnek" számít, az utcán/buszon megszólítás egyenesen lehetetlen és tabutéma szinte (remek példa erre a "Pesten láttalak" facebook csoport!), a jóképűség hiánya pedig szinte kompenzálhatatlan. Ha beleteszek rengeteg energiát, akkor is csak szinte barátzóna lehet a vége. ... erről a gondolataimat szerintem alaposan kiveséztem, ezután már csak felesleges szócséplés lenne az egész.

A harmadik, és egyik legfontosabb tényező pedig a megfelelő családi minta hiánya. Ez, kombinálva a nagyon gyorsan változó társadalommal, egy óriási csapdát alkot. Mire gondolok?

A válásokra. Magyarországon népességarányosan kevesen házasodnak, és a házasságok is kb. kétharmada válással végződik.

Ebből kiindulva, nagyon kevés gyereknek van alkalma látni egy egészséges családmodellt, egészséges párkapcsolatot. A statisztikákból ítélve, nagyon sok gyerek vagy a rendszeres veszekedést és sértődést, vagy a (szülői) egyedüllétet látja. Ebből pedig nem lehet semmi hasznosat tanulni!

Hogy közeledjen akkor egy lányhoz egy tizenéves fiú a semmiből, vagy hogy kezeljen egy váratlan krízist a kapcsolatban, ha pl. az apjától nem látott semmilyen pozitív példát erre? Nyilván ez fordítva is probléma lehet, de én továbbra sem éltem meg a nők szemszögéből a társkeresés nehézségeit.

És végül, de nem utolsósorban a társadalmi mobilitás gyors fejlődése. Ez nagyban összefügg a technológiai fejlődéssel, de nem akartam teljesen egy lapon említeni a kettőt. Régen az emberek sokszor csak a településükben, illetve a környező településekben tudtak válogatni, ismerkedni. Ma már -elméletben- szinte mindenhol. Ez egy átlag srácnak azt jelenti, hogy ha internetes ismerkedésről beszélünk, akkor az ország másik szélén élő Józsival is versenyezniük kell (mert MINDENKINÉL van szebb, jobb, érdekesebb), a lányoknak meg azt, hogy napi 100+ üzenettel bombázzák, simpelik őket akar. Ebbe meg nyilván mindkét fél belefásul előbb-utóbb.

Végszónak annyit mondanék, hogy a helyzet valószínűleg megoldja önmagát előbb-utóbb, csak közben valószínűleg felnő 1-2 magányos generáció.

A mostani globális rendszer összeomlani látszik, sajnos egyre nehezebb az átjárás a "kasztok" között is, a növekvő élelmiszerárak, infláció miatt szerintem az emberek a következő pár évtizedben szépen lassan visszavándorolnak vidékre, egyre több mindent termelnek meg maguknak, és kialakul egyfajta neofeudális rendszer. Ez utóbbi már most látszik, ld. a politikusaink ingatlanmutyijait.