Miért vannak fiatalok (pl. 22 év alatt) tinderen? Ilyen nehéz ismerkedni egyetemen, buliban?

Egyrészt az ilyen profilok egy része kamu. Pl. sok hülye pasas felregel csajként, hogy mutogathassa, hány matche van... más meg valójában az instagramját/tiktokját/egyebét akarja népszerüsíteni így, meg azt várja, hogy csorgassa rá a nyálát valaki.

Másrészt, nem mindenki társat keres, sokan szexpartnert. Azt pedig lehet, hogy nem a közvetlen környezetéből akarja kihorgászni, mert az kellemetlen szitukhoz vezethet. Ha szexpartnert keresnék, én is olyat akarnék, akivel nincs közünk egymáshoz.

Harmadrészt, tényleg nem mindenki bulizós, illetve nem mindenhol kiegyenlített a nemek aránya. Az én egyik szakomon kb. a 90% nő volt, a maradék tíz fele legalább meleg, a maradék nagyjának általános iskolás korából volt párja :D. A másik szakomon kicsit már jobb a helyzet, de ott is kevesebb volt a férfi, annak egy nagy részére is állt, hogy meleg meg régóta párkapcsolata van. Na, a maradékból meg találd meg azt, akivel kölcsönösen szimpatikusak vagytok egymásnak. És mivel a bulikon kívül nincs társasági élet, maximum azokkal tudsz ismerkedni, akikkel egy órára jársz. Na, innentől kezdve ugye eléggé leszűkül a kör. Főleg, ha ehhez olyan egyéni körülmények is csatlakoznak, hogy ha nagy az egyetem, több kampusza is van, amik között ingázni kell, netalán a város végében/agglomerációban lakik, esetleg még dolgozik is tanulás mellett, akkor még az órák közötti szünetekben is jóval kevesebb ideje és lehetősége van új ismeretségeket szerezni. Én arra emlékszem az egyetemi éveimből, hogy állandóan rohanok egyik épületből a másikba, meg a metróhoz, hogy elérjem a vonatot.

Negyedrészt, egy 18 éves már felnőtt ember, sokan nem tanulnak tovább, hanem dolgozni mennek, és őket is bedarálják a hétköznapok, és szűk körből válogathatnak.

Szóval attól még, hogy valaki fiatal, egyáltalán nem biztos, hogy annyira könnyű neki.

Igen, szerintem elég nehéz. Én 23 éves vagyok és még nem volt párkapcsolatom, de a környezetemben is elég ritka a párkapcsolat (pláne a normális).

Egyrészt azért az egyetemi élet sem feltétlenül olyan mint amilyen képet sokan festenek róla, hogy az egy szuper közösség, mennyi embert megismersz, buli buli házán, mindenki milyen jófej stb., illetve ez az időszak szerintem a legtöbbek életében kimondottan komplikált, problémás (pl. megélhetés, tanulmányok, karrier, család stb., nagyon sok mindent kell összeegyeztetni és előre tervezni). Én például egy kis létszámú szakon tanulok, így szinte ugyanazzal a pár emberrel vagyok az összes órámon évről évre és közöttük nincsen olyan, aki szóba jöhetne... nagyon kevés fiú van a szakon és szinte mindegyikük meleg. Ha valaki nagy létszámú szakra jár annak is megvan a maga hátránya, mert a szaktársaid nagy részét nem is ismered és folyton cserélődnek körülötted az emberek, valaki otthagyja, Erasmusra megy, szakot vált stb., nem egyszerű emiatt sem kapcsolatokat kialakítani (legyen az barátság vagy párkapcsolat és nem csupán mindenféle érdekek mentén kialakult "kapcsolat", hogy legyen aki felír a katalógusra stb.). Valamint én azt látom, hogy sokaknak ennyi idős korára már van egy kialakult közege, baráti köre stb. és azon túl nem is szeretne nyitni mások felé, ami megint csak hatással van a társkeresésre is. A nem tudományos egyetemi programok nálunk kimerülnek a bulikban, ami engem nem igazán érdekel és szerintem nem is lenne a legalkalmasabb hely az ismerkedésre. Illetve azt is tegyük hozzá, hogy az elmúlt időszakban azért a járvány is eléggé átreformálta az egyetemi életet, nekem pl. még mindig online vannak az óráim, kevés a program, sokan nehezebben állnak vissza a rendes kerékvágásba stb. Plusz azért az egyetem elég sok terhet ró az emberre tanulmányok tekintetében is, ha mellette szeretnél valamilyen más plusz tevékenységet is végezni és hasonlóan komolyan vennéd (pl. kutatás, munka, sport stb.), akkor azért az is sok időt, energiát, pénzt igényel és elég sok stresszel is járhat. Arról nem is beszélve, hogy sokaknak ez nem választás kérdése, mert sok olyan egyetemista van, akinek szimplán a megélhetését is magának kell megteremtenie az egyetemi évei alatt vagy ugye alapvetően nem könnyű a pályakezdők helyzete, mindenki próbál foggal-körömmel gyakornoki lehetőségekhez jutni. Úgyhogy a fiatal huszonéves korosztály élete sem csak "játék és mese" és nem biztos, hogy a társkeresés az elsődleges vagy, hogy mindenkinek jut rá kapacitása.

Ha pedig elvonatkoztatunk az egyetemi közegtől, akkor ugyanazzal találja magát szembe egy fiatal is mint bárki más: nehéz személyesen ismerkedni, mert nagy szerencse kell ahhoz, hogy éppen összefuss valahol a potenciális barátoddal / barátnőddel. Én is járok például egy edzőtermi csoportos órára, de ott általában csak lányok / nők vannak, más csoportosan végezhető hobbim pedig nincsen vagy legalábbis itt (vidéken, mert amúgy ez is egy érdekes faktor) nincsen ilyen lehetőség. Az internet talán a legjobb ebből a szempontból, hiszen ott célirányosan, helyre leszűkítve stb. tudsz párt keresni, de még nyilván így is nagyon sok mindennek passzolnia kell.