Egyetemen mennyire nehéz ismerkedni?

Én sem voltam kolis, de szerencsére mindig könnyen barátkoztam. Ha te is ilyen típus vagy, akkor nem lesz gond. Mások sem fognak ismerni szinte senkit, szóval nem leszel egyedül a problémáddal, úgyhogy csak lazán menj oda a számodra szimpatikus, kedvesnek tűnő emberekhez és seperc alatt lesznek új barátaid :)

Akár nyithatsz egyből azzal is, hogy "szia, te ismersz itt valakit?"

Harmadéves vagyok és max köszönőviszonyban vagyok pár emberrel. Introvertált vagyok, ráadásul nem is valami szép lány. Néha hiányzik a társaság, de legtöbbször inkább igyekszem is elkerülni. Pár évve idősebb vagyok, mert előtte mást tanultam és fárasztanak a piálós, bulizós, hangos, buta fiatalok. Nem azért, mert lenézném őlet, egyszerűen csak nincs hozzájuk kedvem.

N

Hát, ha könnyen barátkozó típus vagy, akkor szerintem semmi problémád nem lesz. :D

Az ismerőseim 90%-a szerint én vagyok a legfurább ember a környezetükben. Sem általánosban, sem gimiben nem volt sok barátom, erről részben én is tehettem (nincs túl jó szociális radarom, vagy minek hívják azt, amitől tud viselkedni az ember és nem sért meg akaratlanul, észre sem véve, másokat? na az nálam tuti defektes lett). Bár tény, az évek alatt összeszedtem 8-11 barátnak tekinthető embert, ezért az egyetemhez is úgy álltam hozzá, hogy á, minek nekem új emberek, van már épp elég barátom, még sok is ez, lehet, hogy szanálok...

A gólyatáborba semmi kedvem nem volt elmenni. De tényleg, semmi, nulla. Anyám zsarolt bele (nem viccelek!). Végül elmentem, eleinte próbáltam magam normálisnak tettetni (de hogy minek... az első megszólalásom alapján kiszúrták, hogy itt valami úgy fura, és nem stimmel, arra viszont nem jöttek rá, hogy pontosan micsoda). Vagy hát olyannak, amit elvárnának szerintem. Aztán igazából rájöttem, hogy ez egy csapat idegen, hát mi értelme szándékosan jó benyomást tenni rájuk, amikor idővel úgyis kiderül, hogy nem vagyok teljesen százas sok szempontból? Szóval kész, elég volt, ennek nincs értelme, tehát nem szépítettem a dolgokat, nem próbáltam meg beilleszkedni, jobb, ha minél hamarabb megismernek és megtudják, hogy milyen vagyok, később nem lesz meglepetés, meg nem lesz kínos, mert majd oda se akarnak ülni mellém, intézzük el mihamarabb, utáljuk meg egymást, tessék, haters gonna hate, nekem van elég barátom, mindenki más meg mehet a szingularitásba :D Ezen érvek mentén magamat adtam, és a legnagyobb meglepetésemre elfogadtak, befogadtak, azóta duplaannyi közeli barátom van, nagyon jól érzem magam, a szemeszter közben is könnyű ismerkedni, mindenki gyakorlatilag valakinek az ismerőse, a közös gyakok, szemináriumok összehoznak, ilyen könnyű nekem még sosem volt az ismerkedés. :D

Részben az a titka, hogy itt érettebbek vagyunk már, nem ítélünk olyan könnyen, elfogadóbbak vagyunk, kitágul, kinyílik a világ. Részben meg azt tudom tanácsolni, hogy legyél nyitott és add önmagad, mert később is veled "kell" majd együtt élniük. :D

És amúgy meg tényleg, hát én egy icipicit voltam nyitott (azelőtt pl fiúkkal se nagyon beszéltem; mára van 5 fiúbarátom), egyébként meg tök negatívan álltam hozzá, még a barátaim is beismerik, hogy totál fura vagyok (de így kedvelnek), el se akartam menni, és hát nem vagyok egy partyarc sem, nagyrészt a tánctér szélén álltam és a többieknek magyaráztam, hogy ez a mulatósdi mennyire a Rousseau-i szabadságélmény interpretációja. :D Ha még nekem is sikerült barátokat szerezni, akkor BÁRKINEK sikerülhet. Pici nyitottság meg egy leheletnyi bátorság, és ennyi. Az meg, ha pozitív vagy és barátkozós, pluszban jól jöhet, szerintem nem lesz gond itt. :D

Sok sikert az egyetemhez meg a barátkozáshoz, nekem nagyon bejött, remélem, te is élvezed majd! :)