Ezek után már biztosan menthetetlen vagyok?

Saját magammal gyermekkoromtól kezdve nem voltam kibékülve. Mindig is a hibáimat láttam meg magamban, sohasem tudtam magamra vonzó férfiként tekinteni. Ez odáig fajult,hogy teljes mértékben egyoldalú lett az étkezésem és sokszor evés után mindig bűntudatom volt,hogy már emiatt biztosan el fogok hízni.

A női nem tagjaival sohasem tudtam beszélgetni. Nem éreztem magamat jól a közelükben, elszégyelltem már attól is magamat ha mellettem voltak. Kerültem őket egész életemben hiszen ez volt számomra a természetes. Annyira el voltam tőlük is szigetelve,hogy már a hangjuk is furcsa volt számomra. Az egyetem alatt sem történt úgy igazán változás. Maximum annyi,hogy köszönő viszonyban voltunk egymással, de semmi több. Ott sem tudtam baráti kapcsolatokat vagy párkapcsolatot kialakítani. Egyszer az egyik szóbeli vizsgán után történt,hogy az egyik lány csoporttársam minden előjel nélkül beszélgetést kezdeményezett velem. Nagyon elszégyelltem magamat és kellemetlen is volt de tartottam magamat és próbáltam normálisan viselkedni. A vizsga után megvárt míg végeztem és felajánlotta számomra,hogy együtt is tanulhatnánk a többi vizsgáinkra a kollégiumi szobájában. Ettől annyira leblokkoltam,hogy nem tudtam normálisan viselkedni és visszautasítottam. Csak arra tudtam gondolni,hogy nekem nem szabad közel engedni senkit sem magamhoz mert nem merem felvállalni magamat az emberek előtt. Ha a tükörbe nézek szó szerint az életkedvem is elmegy.